már a harmadik paksamétát viszem fénymásoldába - lyányom ösztöndíjkérelme dokumetációjaként, - mivel mindig újabb elismerő oklevelek, (irodalmi első helyezések) meg főleg irodalmi publikációk (novellák, kritikák, litera tudósitások irodalmi eseményekről) lbukkannak elő , (ő meg a szerkesztőségben szinte egész délután az újságcikkeinek (köztük tárcák, jegyzetek, ) listáját készítette, fekete lett már a keze a rengeteg kézbevett archivált újság ólomfestékjétől ) -alig tudok bejutni a lépcsőházban a fénymásolóhoz, mert a panelházban, a szemközti ajtóból apróságok özönlenek ki a lépcsőházba, kezükben képes angol nyelvű füzetke...
-angol nyelviskola van itt óvodásoknak? vagy netán bölcsődéseknek?... (hiszen annyira aprók!) - kérdem , miután nagynehezen bejutok fénymásolómhoz.. serényen bólogat (s jut eszembe, ő meg Németországban született, apja német, igaz ,anyja magyar, válás után vissza is költöztek még kisiskolás korában Magyarországra... vajon, hogy beszéli még az apanyelvét?)
-vajon egyáltalán tudnak ezek a gyerekek már magyarul?- kérdem
-minek? - mondja - pár év múlva lehet, hogy már nem is lesz szükség rá!
-mi meg mással se foglalkozunk , csak ezzel a magyar irodalommal!- én egész életemben azt tanítottam, (nomeg a magyar nyelvet is - azaz még orosz nyelvet is, de az még nyugdijbavonulásom előtt vált szükségtelenné), a lányom már magyar nyelvművelést, helyesírást tanít alsóbb "bolognás"oknak, a magyar irodalmat tanulja-műveli, tele a magyar irodalmi írásaival most is a táskám... ki fogja olvasni? ... pár év múlva?...
és most? ki olvas magyar irodalmat, az íróikon kívül... (mondjuk azért - egyelőre? - angol nyelvűt se többen...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése