szeretem a "Zárórát"... nem nézem-hallgatom állandóan Veiszer Alinda interjúit, de ha a távirányítóm odatéved, nem szoktam tovább-, se kikapcsolni. Különösen, ha olyan riportalanya van, aki már másik beszélgetőműsorban is lenyűgözött; nevezetesen: Gábor György vallásfilozófus, (legutóbb az ATV Magánbeszélgetésében hallottam, nagyszerű, gondolatébresztő okfejtéseit...)
most is magávalragadt, a riportere viszont - akinek érdeklődése, figyelme igazán imponáló, de kérdései, reagálásai olykor visszahúzóak... - nos most is...
Gábor György általános európai kulturális kérdésekről beszélve gyakran élt a zsidó-keresztény kultúra szóösszetétellel, mint "bevett", elfogadott, általános kifejezéssel, mit egyszer csak Alinda egy merész huszárvágással szétválasztott:
merthogy bár valóban beszélünk a zsidó-keresztény kultúráról, de e két vallás együttélése messze nem felhőtlen - állapítja meg - majd, mintegy ebből következően, kérdéseket tesz fel ekképp: mit tegyen egy magyar, mit tegyen egy zsidó, mit tegyen egy keresztény, mit tegyen egy ateista....
Gábor György erre szeliden megjegyzi: a kérdéseiben benne rejlett valami, ami máris félreérthetővé teheti a dolgokat, azt kérdezte, "mit tehet egy magyar, mit tehet egy zsidó..." A zsidó - magyar történetesen. Alinda gyorsan helyesbít: én ezt mint "alcsoportként" (sic!) használtam...
Aztán érdekes, lelkes okfejtést hallok a zenéről, mint lelki dologról, sőt általában a kultúráról, ami lelki (nem "racionális" kérdés - tehát - jegyzem meg: valószínű nem is al/kategorizálható, szerencsére!)
Mindenki szokott hozni pár számára kedves tárgyat a műsorba, amit a végén meg is mutatnak; Gábor György két, 1958. februárjából való Szvjatoszlav Richter-lemezt tesz az asztalra. A zEgy kiállítás képei-t. (Az egyik magyarországi koncerten készült, a másik egy-két nap eltolódással Szofiában, s micsoda különbség, még félreütés is van rajta, rögtön a Promenád résznél, ezzel együtt hihetetlen lelke van a felvételnek.)
a beszélgetésnek az lesz a végkicsengése, hogy egy-egy ország igazi presztizsét a kultúrája adja (ad(hat)ná),a kultúrális merészség, modernség. "A kultúra "stratégiai húzóágazat"-mondja Gábor György direkt provokativ bikkfanyelven. A riporter pedig: "lélekből kellene megoldani a problémákat"... Teljesen egyetértenek. Egyetértünk.
(az azért utólag még eszembejut - nem is tudom, miért, hm - hogy a "magyar nobeldíjasok" zömének számbavételekor nem szokott felmerülni "alcsoportjuk", az se nagyon, hogy az országból többnyire távozni kényszerültek külföldre, s ott lettek Nobel-díjasokká.)
G.Gy. azóta is brilliroz!
VálaszTörlés