láttam egy szép fotót egy blogban, Múlt cím alatt. (Itt.)
tökéletes kompozició, amit a valóság rendezett el, vagy ahogy kisebb eszmecserénkben (kommentekben) a fotózó-bloggoló szerző kifejtette :"elrendez mindent a természet és a valóság" (ahogy én is irtam előbb: a valóság a legfantáziadúsabb mese .)
én is zavarbajövök, ha dicsérik a fotóimat, mert tudom, hogy semmi más dolgom, mint hogy észrevegyem , ami fotóznivaló, és... jó legyen a képkivágás. No, azt hiszem, itt a lényeg, kikeresni a körülöttünk levő valóságból, kiválogatni a lényegest! az adott mondanivalóhoz, az adott szempontból lényegest. De a valóság, a természet valóban mindent elrendez! Magától. Nem kell beavatkozni...
...........
Nagy kertünk volt! emlékszem, kiskoromban milyen szabályos rendben volt felépitve ott minden, külön részeken a buxus, a borostyán, a babarózsa, a japánbirs, az aranyeső, a 20 orgonabokor az egész kertben arányosan beültetve, és az illatával mindent beboritó jázminbokrok..., kerités tövében gyöngyvirág, meg a diófa környékén az iriszek. És az udvar hátsó részén a gyümölcsfák: szilva, meggy, birsalma, málnabokrok a keritésnél. (hányszor kezdtem ott a napot, egy kis reggeli málnázással!)...
aztán már nem volt, aki gondozza a kertet, ketten maradtunk a nagy házban, a nagy kerttel, kislányommal - én nem értettem a kertgondozáshoz, és mégis... ha kicsit el is vadult, gyönyörű maradt a kertünk, ha nem gyönyörűbb, mert "természetesebb", dúsabb lett, mint valaha... és "szabályosan" az, valóban "a természet -magától- mindent elrendezett"... Kissé "vadregényesen" ugyan, de annál izgalmasabban...
......
Most unalmasan kopár minden, teljesen üres, mindent kivágtak - az "ember" elrendezte... parkoló lett a helyén. Virág helyett beton. Amúgy "rendezett"! De mennyire az... újabban már nem is szeretek odanézni, ha buszon elsuhanunk a régi ház (régi kert..., hol van már az a kert?!....)előtt...
.........
Ilyen volt a vadregényes "kert"-ünk! (a fotón megmaradt):
aliz2. ::
2010. jan. 7. 19:48 :: 8
komment ::
Címkék: emlekedes, foto, mult, termeszet
palomablanka:
VálaszTörlés2010. 01. 07. 20:14
Újra teljesen egyetértek a leírtakkal.
Mióta lakótelepen lakunk, hiányzik a kert. Annak ellenére, hogy nem élek közel a természethez, az évszakokat intenzíven élem meg, mert nagyon figyelek.Nem akarok lemaradni semmiről.
2. aliz2.:
2010. 01. 07. 20:55
képet (régi fotót) utólag raktam fel, jó lenne, ha megnéznéd, a "kertet", ahogy a természet elrendezte! :)
3. aliz2.:
2010. 01. 07. 23:40
....és igazad van , mióta nincs kertem,talán jobban is figyelek minden természeti mozzanatra körülöttem...
(az ablak előtti fákat meg szinte sajátomnak érzem:)
4. palomablanka:
2010. 01. 07. 23:59
Nagyon dús növényzet,igazi vadregényes kertnek látszik.Kifejezetten szép. Valóban nem kellett ezen semmit igazgatni.
5. aliz2.:
2010. 01. 08. 0:47
..."élt"!
6. kalozradio:
2010. 01. 08. 14:06
Bár nagyon nehezen szoktam meg a magánházasdit, de ma már úgy érzem, nehezen mennék el innen. Nagyszerű, ha az ember csak úgy kimegy és leszed valami kis csemegét reggelire, mint Te a málnát anno...
7. aliz2.:
2010. 01. 08. 14:54
a különbség az is , hogy én oda születtem,nekem ezt a másikat kell(ene) megszokni!
egyébkét igazán a kert hiányzik!(nem is a ház annyira)
8. aliz2.:
2010. 01. 08. 15:06
...és nem csak a reggeli málnázások miatt!
Nagy Ágnes
VálaszTörlésOsztálytalálkozóra utaztam Makóra...busszal érkeztem, hogy az egykori házunk előtt , ha csak egy szívet melengető nosztalgikus érzés miatt is, egy pillanatra meg-, illetve felidézhessem a korábbi éveimet, a benne megélt érzéseket... Hangosan , de krokodil könnyekkel úsztatott orcával , összeszorult szívvel érkeztem a tanterembe... Borzasztó volt látni, hogy mivé lett mindaz, ami korábban ( én úgy hittem,) egy volt velem! És akkor még egy másik érzésnek is át kellett adnom magam . Találkozás a régi társakkal. No, de mennyire is voltunk mi ott és akkor társak? Mindenki egy nyilvánvalóan új életről számolt be. Arról, milyen korona kerülhetett az iskolában szerzett alapokra. De az áruháznak , no és az új gazdának adott , a 100 éves téglákban, az anyukám mezőgazdász fantáziája által
Válasz6 é.
Nagy Ágnes
TörlésKialakított kert egy lerombolt koronává lett. ...
Ezeket a korábban írt sorokat, mint sorsot, a "szerencsém" sem bírta egy blokkban láttatni.