órákig képesek voltunk a Bajcsy-Zsilinszky és a Szegedi u sarkán beszélgetni a gimiből hazafelé (pár méterre laktunk ama saroktől kb ugyanannyira...)
évekkel később láttam két gimista tanitványomat, ugyanott, ugyanúgy. (csak megértőn mosolyogtam rajtuk:) van, ami nem változik...
ma a menzán látok két nőt, akik dumálnak kint az elválás előtt, pedig esik az eső rájuk
miről tudtunk, miről tudnak olyan elméélyülten bszeélni?! ki tudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése