NE BÁNTSUK EGYMÁST! 2009 dec 9

 

boltba bicikliztem, a rosszul (ki)világított városban, s közben az jutott eszembe - nem is tudom, miért, de általában biciklizés közben úgy szoktak eszembejutni gondolatok, akárha meditálnék, lehet, hogy a rossz világítás, a sötétség is hozzájárult, szóval az jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy mi, emberek, nem jöttünk még rá igazán és főleg egységesen arra, hogy milyen sokminden (ha nem minden) múlik, múlna rajtunk,  miközben - a próféciák által is - "fenti hatalmaktól" várjuk azt, hogy minden jó legyen itt lent , a földön, meg se kíséreljük, hogy csak jót tegyünk, jót akarjunk másoknak is, nem csak magunknak, és közösen megszervezhetnénk valahogy jobban is ezt a "lenti" életet , világot, hogy mindenkinek legalább nagyjából jó legyen...

.....

visszafelé, már vásárlás után, a továbbra is rosszul világított városban, a kocsiúton átjöve, a sarkon látok egy férfit a kocsiút szélén, mellette egy kisfiú a járdán, rákiált : apa, Jááárdaaa! - Milyen jól teszi, hogy szól! -- Aztán, továbbhajtva, odanézek; már a járdán, egymás mellett, verekszenek(!?); a nagy ember mintha  egyre jobban belelendülne a kisember püfölésébe... rossz nézni, akaratlanul is odaszólok hajtás közben: "NE BÁNTSA!" A férfi hátrafordul, és lendületesen elindul, fiával, felém, várjam csak meg!... Hűha, csak nem fog megverni engem is?! - a lendület akkora volt, hogy joggal tarthatnék ettől is, de azért lelassítok, és szófagadón megállok, de megkönnyebbülten hallom, csak tisztázni akarja a történteket, (jobban odanézve rá, rájövök, hogy ismerjük is egymást (anno odajárt a giminkbe, eleven fiúcska volt... a komoly, többgyerekes  apuka..., akivel most van itt, ő a legkisebb gyereke, a legnagyobb már szinte felnőtt...) szóval, kérdi tőlem, láttam-e hogy mit csinált az ő kisfia, mielőtt ő bántotta volna? (azt látom, hogy most épp mosolyogva, szorosan átöleli az apját. )-- Én csak azt hallottam, hogy figyelmeztette, hogy a járdán menjen, biztos féltette magát, (lám mennyire szereti , hogy átöleli most is,) aztán azt láttam, hogy veri... Nohát előtte az történt, hogy a kisfia megrugdosta az apját, erre kapott ő is...

Közben egy asszony megáll pár lépésre tőlünk, kicsit hallgat(ózik), majd be(le)szól, hogy miért szólok én bele... mert hogy sose árt egy jókor elcsattant pofon!... hát én más véleményen vagyok, de abban némileg igazat kell  adjak neki, hogy miért is kell(ett) nekem beleszólni!?!.. Hát miért is nem bírom én nézni , ha a "kisebbet" bántják! még akkor se, ha történetesen az apa a bántó, és még így utólag is, "felvilágosítva" - akkor se , ha előbb őt bántották... De honnan is juthatott eszébe megrúgni az apját ennek az aranyos, mosolygós kisgyereknek?!... korcsolyázásból jött, így az apa... ott szabadulhattak el az indulatok? nem értem, egyszerűen nem értem....bátortalanul, ügyetlenül még utánuk szólok, ahogy békésen elmennek,  hogy se az apa  se a kisfia ne bántsa a másikat...

(ki kezdi? honnan a reflex? honnan a bántás reflexe? az nem lehet, hogy úgy születünk!  a gyerek mindig előbb láthatja a felnőttől..., valamelyik felnőttől! vagy nem? vagy egy másik gyerektől, akit már megvert egy felnőtt? vagy nem?)

......

hát igen, milyen jó is lenne, ha nem bántanánk egymást!

ha csak jót tennénk...

.                                                                      Mikor nagyokat ütnek rajtunk,

                                                                                     Milyen jó lenne nem ütni vissza
                                                                       Se kézzel, se szóval,
                                                                       Világitni a napvilággal,
                                                                       Elaltatni az éjszakával,
                                                                       Szólni a gyávaság szavával,
                                                                       De sose ütni vissza...

                                                                                          (József Attila)
..

aliz2. :: 2009. dec. 9. 22:03 :: 7 komment :: Címkék: elmelkede