MEG VAGYUNK VÁLTVA?! 2011

 2011. julius 9-én

még Pestre utazásom előtt akad egy-két -hirtelen adódó -halaszthatatlan intéznivalóm, lehet, hogy emiatt a tervezettnél később is tudok elutazni (így is lett) , ezért igazán rohanok a biciklimen, de megállít a könyvtár előtti füves térségnél egy kisebb embercsoport mélyéről jövő de erős megafonhang:"MEG VAGY VÁLTVA!"... hűha.., ez igen... aztán a folytatás "Jézus nevét hívom segítségül"... meg is állok egy pillanatra, gondolom, én (az örökös jegyzetelő, krónikás, ez fontos lehet, ezt feljegyezzük, pontosan, hogy a csendből, a semmiből pont ez a mondat - mint egy üzenet -: meg vagyok váltva? hátha van valami - később elgondolkodtató - jelentősége, de még elő se veszem a tollam, noteszom, már ott terem mellettem egy nő, az üres térségből, szinte a semmiből pattanva elém, egy kis (szent)képpel a kezében, amit mindenáron oda akar adni, mondván, azon minden rajta van, és ellenőrizhetem is, a Bibliából... tényleg itt is szerepel ez a mondat , méghozzá egyes szám egyes személyben: "Meg vagyok váltva"...... meg az is, hogy hiszem, hogy Jézus Istennek a Fia (persze, hogy hiszem, sőt azt is, hogy mindannyian isten gyermekei vagyunk - tőle (is) "tanultam".. !:) de hogy az én bűneimért halt volna meg? ... hogy "helyettem" áldozta fel magát... és énnekem csak bele kell ülnöm ebbe a kényelmi helyzetbe... ezt sose tudom megérteni, elfogadni... járjuk csak be a saját utunkat, ha nem is golgotánkat, bár néha annak is tűnik az életutunk... de nem hiszek a helyettes megváltásban.. nem úszhatjuk meg, az önvizsgálatot, az öntisztulást... szerintem csak önmegváltás van. Azzal együtt, hogy Jézus alakja gyönyörű (és fájdalmas - épp az önfeláldozással), de én nem is így hivom a "nevét"se akár "segítségül"(?), hogy Jézus, nekem ő Joshue (ben Mirjam) Igen. És egész másképp "láttam", él bennem, (sokkal emberibben!) mint az a szentkép, amit kaptam, az imával a hátlapján, (ami "ima üdvösségért" ) (és csak az alján egy röpke idézet a Bibliából.. (mert ha te a száddal vallást teszel az Úr Jézusról... megtartatol..." -olvasom (Róma 10,9-10) - ahogy utalt rá a kártyát ajándékozó nő, és utána olyan erősen megfogta a karom, hogy még mindig érzem... aztán rögtön egy másik is ott termett, de előle már -udvariasan ugyan, de - kitértem, nem, nem szeretem ha erőszakosan "térítenek", megvan nekem a magam (nemerőszakos) belső útja , megvan nekem az én "jézusom", és főleg az "én Istenem"... (többnyire névtelenül, megnevezhetetlenül, de VAN! (tulajdonképpen a "neve" is ez...) és az utam is hozzá...azt az utat járom... megvan a saját golgotám is, meglehet... nem háríthatom át másra, nem fogadhatom el mástól, amit nekem kell...
nem csak makacsság és hűség lehet abban, hogy a zsidók (őseim?!, ha én is az vagyok-maradtam) nem fogadták el Jézus-t (Josue ben Mirjam vándorrabbit) megváltónak, (a "messiásnak") (ő se tartotta annak magát!!!) talán azért , mert nem éreztük (még) megváltottnak a világot... Hát legyünk őszinték, azóta is, úgy néz ki ez a világ, mint ami meg van váltva...?! és nem nekünk kéne tenni, azt, úgy, hogy affelé is haladjon...?
.....
(sok elütéssel irok, irtam egy egy válaszlevelet, régi barátnőmnek, véletlenül(?) igy írtam alá:( a szokványos, szabályos :üdvözöllek helyett) üdvözÜllek....:) hm...)