FÁJDALMAS SZÉPSÉG 2011

 

fájdalmas szépség

a keresztúton láttam meg , csak egy pillanatra, most is lenyügöző látvány volt. egyszerűen szép!

egy férfi, aki már - ha jól számolom, túl van a 60-on is. gyönyörű volt kisfiúnak, láttam egyszer a nagyanyjánál, a fekete göndör fürtjeivel, a bájos mosolyával, ő 4-5 lehetett, én 10-11, csak csodálni tudtam a szépségét, akár egy kis angyalt

aztán gimnazistaként, majd fiatalemberként láttam,  különleges volt,  fess, sportolt...

s aztán évekkel (évtizedekkel) később..., már őszen láttam újra, és még mindig szépnek... sőt! egyre szebbnek... egyre kifinomultabbnak...

a szülei is, anyukája különleges egy jelenség volt, az apukája is megnyerő , jóképű férfi - de a fiUk...?! 

honnan ez a szépség?

az ő gyerekei se jönnek apjuk nyomába...

elgondolkodtatnak most lányom sorai amit a "szépségről" irt egy  -épp mostanában megjelent versében (nyilván másról és más tapasztalatok alapján:

" Csak abban vagy biztos,
hogy a szépségnek semmi köze nincs ahhoz,
aki hordozza."

Persze , én ebben se vagyok biztos... Különösképp, ha idősebb korra marad vagy lesz ennyire szép valaki.... Fájdalmasan az...

El is suhantam gyorsan a keresztúton, csak egy pillanatra mertem odanézni rá. Eszembe jutott, hogy a  multkor, mikor összefutottunk, szembe, mondtam is neki, hogy "már készülök hozzá..." "Mióta?!"- legyintett. Hát mitagadás, évek óta.  De nincs bátorságom beleülni a fogorvosi székébe... Annyi fájdalmat elviselni...