elromlott a mosógép
Elromlott a mosógépem! S most odavagyok.
Pedig sokáig a kézi mosás volt a kedvenc időtöltésem... Alig lehetett rábeszélni az automata mosógépre. Hiszen olyan jó volt a vízben tapicskolni, s közben tisztára mosni a ruhákat. Közben nem is gondolni semmire, vagy bármire (ma azt mondanám: meditálni.) De talán legjobb volt, amikor már a tiszta ruhát rakosgathattam, teregethettem, ami az én valóságos munkám révén lett tiszta. Kicsit mindig úgy éreztem, hogy én is megtisztultam tőle.
A gép az más. Ott a mosásban nem veszek igazán, a személyiségemmel részt.
Tegnap is csak úgy, meggondolatlanul bedobtam a bicikliláncból olajosan kiszabaditott nadrágomat, elfelejtve kivenni a zsebéből a hajcsattokat, s máris tönkretettem a gépet. (hiába szedtem ki később a szűrőből.) Végigmegy ugyan a program, de teljesen hatástalanul, mert nem képes forgatni a dobot... Olyan szánalmas, alighangot hallat...
Na, majd a szerelő...
Addig meg? Talán újra kipróbálom azt a régi jó kézi módszert. Hadd tisztuljunk!
aliz2. ::
2007. júl. 6. 1:26 :: még
nincsenek kommentek
Kategóriák:
:: Címkék: bosszusagok, emlekezes, hetkoznapok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése