ELROMLOTT A FÉNYKÉPEZŐGÉP (2007)

 

elromlott a fényképezőgép

Minden nap valami más romlik el?

Reggel húzom fel a redőnyt lányom szobájában, s hát mit látok a párkányon? egy gyönyörű, finom, bársonyos szirmú, frész színű kinyílt virágot a hetek óta pátyolgatott hibiszkuszon! Tegnap még csak bimbó volt, bár szép, telt. Nosza, elő a fényképezőgépet, ezt meg kell örökíteni, mert rohamosan történnek a fejlődési események, s lányom, várhatóan, csak két nap múlva jön haza a hosszúhétvégi elutazásból a vőlegényék falujából, kell hogy lássa ezt a csodát, legalább fényképen!

Csakhogy nem kattan a gép, nem villog a vaku, hiába nyomkodom a gombot...

Tegnap még jó volt, amikor G. É.-t  - Floridából - leportréztam, azzal a széles, derűs, szívetmelengető mosolyával, miután bevágódtam az autóscsárda kerthelyiségébe, ahol autók közt alig találtam helyet a biciklimnek. Vittem É-nek egy kisiskoláskori fényképét is, amit itthon találtam, régi fotók közt - neki meg se volt, és nagyon örült neki... legalább annyira én annak, amikor ő küldte el beszkennelve azt a fotót , ami anyukámról és rólam készült, még ifjú  koromban...) Ezek a fekete-fehér fotók valahogy mélyebbnek tűnnek, tartalmasabbnak. S mindig bennük az egész múlt. Amit szintén ilyen fekete-fehérnek (szürkének) érzékelünk - fura módon. --- Gondoltam, legyen már egy közös színes képünk is a szélesmosolyúval, hátha valamit rámsugároz a derűjéből.... , s a barátnője kezébe nyomtam a gépet, s vártuk az exponálást, a vakut,  de késett, valami nem stimmelt, de aztán mégis... Nos, nálam reggel , az ibiszkusz előtt már jócskán leragadt a gép exponáló gombja. Aztán  nagynehezen, illetve véletlenül összejött valami, egy csomó rossz helyen, véletlenül exponálttal egyetemben... majd látjuk.

Talán le kellene cserélni véglegesen ezt az analog gépet a digitálisra, mert már ez is elavultnak számít, hiába . Itt van a digitális is a polcon. Csak bele kellene jönni a gyakorlatába. De azt már inkább nem akarom elrontani...

Lányomék  gyönyörű, művészi fotókat küldtek át emailon tegnap este, faluhatári napnyugtás képeket, - majdnem az exponálással egy időben. (Fel is tenném ide, ha tudnám. Technika, óh!)

 Amúgy, nem is értem, miért olyan fontos nekem mindig mindent megörökíteni, konzerválni....Hogy megmaradjon? De a kép már nem ugyanaz!

Úgy kellene az életet élvezni - a la' natúr - ahogy van! A kamera csak közé áll.Bár most nagyon jó, hogy láthatom a lányom a képen, ebben az egyszerűségében is "különleges" természeti környezetben, amit nem tehetek meg szabadszemmel vagy 60 kilométer távolságra!

De mindjárt át is megyek a szobájába, és jobban szemügyre veszem, kamera nélkül, a puszta szememmel, az ablakpárkányon azt a gyönyörű kinyílt ibiszkuszt....

Sutba azzal az elromlott fényképezőgéppel!

Meg mindenhol vannak virágok.

 

 

aliz2. :: 2007. júl. 7. 12:33 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: bosszusagok, foto, termeszet