Végigolvastam a Kryon XI.-t rekordidő alatt. Hiszen minden olyan ismerős, úgy tűnik - valahonnan-valahogyan - eredendően ismerős benne. Csak a könyv előhivja vagy ráerősit.
Épp erre gondoltam az utolsó fejezetek elolvasása előtti délután, (a könyv vége felé már direkt lassítottam a tempón, hogy legalább kicsit tovább tartson ), hogy végtére is amit olvasok, az bennem van, azt tudom. De el kell olvasnom, hogy igazán tudjam, hogy megerősitsen, hogy igazoljon. S lám, mikor elkezdtem olvasni a fejezetet, épp ezt a gondolatot találom:
"Amikor Kryon szavait olvasod, semmi újat nem olvasol. (...) a Felsőbb Éned (...) tudja, hogy mit fogok mondani."
Hajaj, csak többször és tartósabban kellene tudni kapcsolatban lenni "vele"!
20070513
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése