kikarikáztam hát ötletszerűen a Marospartra
fényképezel majd?, kérdezte egy régi ismerős...
hát talán, bár rossz a gépem, már idejövet is egy letört ágú fát lekaptam
félárnyékba húzódtam, nem nagyon találtam a helyem
aztán beszélgettünk...mindenféléről,
ketten voltunk az egész strandon csak
később jöttek iskolások, huzigálták a fehér padokat...
büszkén mondták hogy Bartókosok
tanítónőjuk (egykori tanítvány) nem sokat bajlódott velük...
visszafelé menet csak megebédeltem
aztán felbicikliztem a városba , készülnek a Hagymafesztiválra , nagy a felfordulás
hazafelé menet meg leültem egy padra, hol is mellém ült egykori osztálytársam (még a Szegedi u.ból) s órákat beszéltünk (főleg ő)
aztán még a szomszédasszonnyal is váltottam pár mondatot az úton, bár nem ültem le mellé a padra, hiába is invitált
hazajöttem, lefeküdtem elaludtam
meg se hallottam a mobilcsöngést, lányomtól. a másik szobából (pedig akkor már fent voltam)
még jó hogy van vezetékes is,,,,
jó lenne már kicsit felrázni magam
---
csak azon gondolkodom, miért akart ma mindenki beszélni velem?
Látod, hogy szív alakú fény van a letört ág mögött?
VálaszTörlés...kis jóinduéatta! :)
Törlés