2018. szeptember 4., kedd

fantázia

Schubert f moll fantáziáját hallgattam, ezúttal végig...vagy hétszer.nyolcszor  is visszatér benne az a halk lírai elbeszélő dallam, amit szavakkal nem lehet kifejezni,azokat az érzéseket se, amiket kelt

de mindig elnyomódik...

a végén már harciassá is válik maga is....
ez a gyöngéd érzelmek sorsa?





először Szabó István filmjében hallottam, a Napfény izében, ott is vissza-visszatérő emlékmotivumként

azt hiszem nagyban hozzájárult hogy annyira maradandó élmény volt számomra e film...

ez olyan zene, ami nem is viseli el a szavakat, és örökké ott zeng bennünk.... makacsul


5 megjegyzés:

  1. https://www.youtube.com/watch?v=By37HJ32d1g

    az volt az érzésem, a négykezes előadást hallgatva, hogy hiányzik belőle a líra, a finomság, bocsánat (laikus vagyok), de mintha csak a billentyűk szakszerű püfölését hallanám a négy kéz bravúrjában...ellentétben a te felvételeddel, ami finom és lágy...nem tudom, csak így érzem

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. épp ez a lényeg, hogy van egy lirai vonulat, elő-előtör, de elnyomja a másik... (s ez előadásmódtól független)

      Törlés
  2. ...most hallgatom végig egészében. Eddig csak a film kísérőzenéjeként részleteiben hallottam e csodás darabot. Köszönöm szépen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is megörültem neki, mert nem tudtam, hogy miből van...eddig

      Törlés