erre a szóra riadtam föl délután alacsonyvérnyomású szendergésemból...
biztos volt valami előzménye is, vagy nem?
de most eszembe jut, hogy nagybátyám egy időben, pályakezdő koromban, mikor is elakadva érezhettem magam nagy életterveimhez képest, valami bombasztikusat és hatásosat akarván adni, előrelendítésemre, ezt a szót adta, ezt ismételte folyton (egy ideig , míg rá nem unt , hogy ezt se fogadtam meg)
Törj ki
de ugyan hova törhettem volna ki, a miből ismert volt - de a hova?....
hát most azt hiszem, mindig lehet kitörni, s mindig van hova
csak már elfáradtam
járni is
A "Törj ki!" fiatal éveinkben nehezen volt megvalosítható... "Búra alatt" éltünk, ami egyszerre védelmezett és fojtott el...
VálaszTörlésEngem máig is gúzsba kötnek a belémkódolt régi reflexek...
igen, sajnos, sokkal kevesebb lehetőség lett volna rá, nálunk pláne
VálaszTörlésnagybátyám a nyugati világból tanácsolt, hasznavehetetlenül
Nekem is hiába mondta volna valaki: "Törj ki!"
VálaszTörlésAnnyira kötődtem a szüleimhez, hogy még azt sem tudtam elképzelni, hogy Budapestre törekedjek felköltözni Debrecenből. Külföldre költözni meg egészen elképzelhetetlen lett volna a honvágyam miatt.
Érdekes módon, lányom szájából még soha nem hallottam a honvágy szót. A barátokat és családtagokat időnként hiányolja, de mintha teljesen és hiánytalanul sikerült volna neki a: "Törj ki!"
szerintem a nagybátyám nem (csak) földrajzi kitörésre gondolt!
Törlés