Nem csak nem

                                                                                  3 órája csak azt mondja hogy nem , nem...

a szembe srég asztalnál hirtelen felcsattanó, ordító hang. egy pici gyereknek szól,  aki olyan pici, hogy ki se látszik, a szótlan anyja elöl takarja(?) Elképedve hallgatom, kénytelen-kelletlen, a lényege az, hogy igyon az a haszontalan gyerek! - nem bírom ki hogy ne szóljak oda (csittitásul) hogy miért is  igyon, az a gyerek, ha egyszer nem szomjas ?! Három órája csak azt mondja, hogy NEM, NEM, NEM... ebbe fáradt bele az apa...az anya meg hátra szól, hogy ők  tudják...stb...Le vagyok csittitva, de legalább  az asztaluknál is csönd van...

Valószinű feladta a gyerek és mégis csak iszik

A szülök beszélgetnek és mögülük hallom egy halk gyerek-hangon:

NEM AZT CSINÁLJUK AMIT AKARUNK, HANEM AMIT A SZÜLŐ AKAR.

De a szülök csak beszélnek egymással oda se figyelnek a gyerekre, mit is mond

Pedig arany igazságot

---

Olyannyira, hogy épp délután olvasok (a Literán) valamit egy 30 évesről, A NEM cimú új önéletrajzi regénye kapcsán, (nevezetesen Kemény Lili aki mint zsürielnök a Hanyas vagy pályázatra készitett szintén önéletrajzi jellegű irományomat első helyre rakta)

  ami egybe cseng ennek az alig 3 évesnek? a mondókájával:

"Mindenki beszéljen úgy, ahogy akar és tud. Azt szeretném, hogy az irodalom olyan nyelvi tér legyen, ahol mindenki úgy beszél, ahogy akar és tud. Az olvasók pedig vállalják azt a nemes feladatot, hogy figyelnek arra, aki beszél. " (lásd a szülök nemfigyelésepl)Kemény Lili regénye ebben a szellemben íródott: a Nemben Lili úgy beszél, ahogy akar és tud, mert nem hagyták, hogy úgy beszéljen, ahogy akar és tud.....A Nem maga ez a küzdelem, egy nő küzdelme azért, hogy képes legyen magáról végre ne úgy beszélni, ahogy a szülei vagy a szüleinek a barátai beszélnek róla, ahogy a saját barátai beszélnek róla, ahogy a tanárai beszélnek róla, ahogy a rosszakarói beszélnek róla, és talán a legfontosabb, hogy ne úgy beszéljen magáról, ahogy a szerelmei beszélnek róla. ő harminc évesen végre kifejlesztette a saját receptjét: megszabadult a nehéz örökségtől, a zsarnok mesterektől.....DE ott a megoldás is: "Nem szakítok a családi örökséggel .... hanem széttöröm, amivé tárgyiasítottak, és addig gyakorlok beszélni, amíg végre nem tudok úgy és ahogy akarok."

Mint ahogy csodák csodájára, ami annál az éttermi asztalnál is történt, végülis vidáman csendben beszélgettek a gyerekkel is...aki még apja ölébe is ült...