Dénes

 Dénes meghalt

A napokban rá gondoltam épp. Lehet, hogy épp akkor. Nem tudom...újabban többször is szoktam, futólag...

94 éves volt...eljöhetett az ideje, de valahogy halhatatlannak tűnt nekem

egyszer megkérdezte tőlem, hogy meddig akarok élni? 

azt mondtam, ameddig vannak vágyaim

jó válasznak tartotta, de nem tudom az ő saját válaszát, én nem kérdeztem rá

és azt se tudom elképzelni róla, hogy neki elfogytak volna valaha is a vágyai (persze magamról is titokban ezt gondoltam, de már tudom, hogy nem egészen igy van)

Ő viszont tényleg maga volt az Élet

B: Zoli többek közt ezt írja róla a Delmagyar nekrológjában

"Egyszer megajándékozott egy vékonyka füzettel, amelyben a kvalitokrácia alapjait fektette le: saját társadalomelméleti álmát, a minőségen alapuló demokrácia utópiáját. – Igen, voltaképpen álmodozó volt, aki (Juhász Gyula szavaival élve) gazdagítni vágyott a világot és embert, és úgy szerette az életet, ahogy a gyermekek. Álmodozó volt, olyan fogalmakon rágódott, mint az igazságosság és az igazság. Álmodozó volt, aki komolyan hitt a szabadságban, az egyenlőségben és az egyre inkább elfeledett harmadikban, a testvériségben. Álmodozó volt, aki ugyanakkor hasznossá válni akart. És azzá is vált. Tanárként, könyvkiadóként, szerkesztőként, szervezőként, barátként, mentorként. Emberként.

Nemrégiben elhívott magához, hogy könyveket adjon nekem, mondván, nálam jobb helyen lesznek. Ezzel és így búcsúzott, azt hiszem. Kilencvennégy esztendős elmúlt, de a szemében még mindig ott bujkált a huncut mosoly. Úgy hiszem, ott bujkál azóta is."

Igen, azt hiszem én is, ÁLMODOZÓ volt, aki az álmait nagyjából meg is valósitotta, persze külső akadályok miatt nem mindig maradéktalanul,

És az a huncut mosoly? Azt is ismertem.

és biztos megmaradt... odaátra is

Mint ahogy anyám  mosolya a szája szögletében--

Legutóbb akkor beszéltünk, telefonon, (kicsit nehézkesen, mert nagyot hallott, de életvidám volt) mikor egy bűcsúztatás időpontjáról érdeklődtem volna feleségétől, közós bartnőnkéről, akinek bucsúztatóján mi találkoztunk is.  Pesten, az Eltén., 

D épp olyan közvetlen és kedves volt hozzám, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt...emlitette Anyut is , a kedvességét, elismeréssel szólt lányomról, s hogy majd átjönnek Makóra, itt lakik barátja is J Z... egyúttal mindkettőnket meglátogat, de hát közben J Z is meghalt, Mindenki! Mindenki elmegy...

S ott kétes, hogy találkozhatunk e...(?)

jó lenne...

Majd, ha elfogynak a vágyaim....

De mindegy is, egykori tanitványa Domi, ezt írta róla a Magyar Nemzetbe a napokban:

Egy hivatalosan immáron halott magyar férfi is lehet a jövő záloga.

"...fiatalok egymás sarkába hágó nemzedékeire olyan hatással bír, hogy a mondásaira, megállapításai­ra, kiszólásaira, minősítéseire vagy éppen kifejtett véleményei­re közismertté érett emberek végtelen hosszúságú évtizedek múltán is emlékeznek."

Tán ez is egy fajtája a

halhatatlanságnak....