2024. április 21., vasárnap

(a kis?) Reményik "lirája"

 Reményik Sándort a felfedezett saját költőmnek érzem...

nem tanultam és nem is tanítottam soha!

ezen el is csodálkoztam, valami miatt (ideológiai okokból?) kimaradt..1890-1941ig élt, Erdélyben, Költőfejedelmének nevezik (?)

annál inkább megörültem neki, kissé elavultnak tűnt ugyan a megfogalmazása (de csak nagyon kicsit) de ami a fő: szinte azonos gondolatokat, érzéseket találtam velem...

amikor a facebookon felbukkant , mindig lecsaptam rá..

 Most kiderült, van más is akihez közel állhat, s felfedezte magának,2002-ben, s elóadóestet is csinált belőle, amikoris egyre inkább egy kis Reményiknek érezheti magát - mint mondta

hát persze hogy elmentem Hűvösvölgyi Ildikó előadóestjére, bár a KER (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) szervezte, de tudtam, hogy ott a helyem...




800 verséből 32  vers hangzott el, ez a Hűvösvölgy i válogatás, őt szólították meg, őhelyette szólva, de érdekes módon épp nem az én kedvenceim, de azért szorgalmasan jegyzeteltem.(?) 



felvenni s őt fotózni se lehetett, sőt ez alkalommal le is szólt a tévés embernek hogy ne sétafikáljon a kamerájával, hanem üljön le :) mert "ez egy líra" !)

(Bánki Zsuzsát, meg Jancsó  Adriennt juttatva eszembe a régi hagymaházból még...nekik voltak ilyen pedagiai attrakcióik, kiesve a versmondásukból, megregulázni a rendetlen közönséget, bár mi igazán jól viselkedtünk!)))

de igy is jó volt, szép volt (pár hamis felhangtól eltekintve) sőt a  zenei összekötés, a gitárral, különösképpen felemelő...




(mindenesetre ez a Hűvösvölgyi Ildikó nagyon szigorú s kemény lehet, vagy az idővel megkeményedett bájos, könnyed versmondó lány mivolta óta a tévé klasszikus korából

pechemre elnéztem az előadás kezdetét, pedig aludtam, s álmos is voltam még, azt hittem 5kor van a szeansz, de 6 kor volt

üres volt a terem, majdnem, majd hirtelen megjelent (beviharzott) a művésznő is, próbálni? kereste a technikust (Gábort- sic)

én közben örömömben elé penderültem, s mondtam, hogy de jó, hogy korábban jöttem, igy legalább láthatom a művésznőt közelről! Hát mit mondjak? Örömünk nem volt kölcsönös:) (Ki is somfordáltam, a Gloriusba egy kávét inni, de tulajdonképpen  már ő is felébresztett a barátságtalanságával, meg mondta is , hogy inkább sétáljunk kint:) tehát ki is ebrudalt...))

*****

jegyzeteimből néhány Reményik gondolat, ha már firkáltam: (jut eszembe, lehet, hogy ez is tilos volt, hiszen rögzités?)

rögtön az első zsidó vonatkozás , árva erdélyi Siont emlitve,,, no meg a régi verseket: "segitsetek és fényeskedjetek!"

***

Halotti beszéd a hulló leveleknek  (ez velem kis rokon, sok versem allegóriája, analógiája)

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?

Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:
Bizony, e világ dőre, esztelen
Pompájánál nagyobb pompa vagyunk.
Nem történhetik velünk semmi sem,
Mi megronthatná szép, igaz-magunk.

***

csendes csodák volt a műsora választott verscime s a vers vége egy nagy találkozás (a jövök titkra egy megoldás!)

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

****

Jó estét kivánt, de mondhatná , hogy Áldás, békesség, s mondta is, hiszen keresztények...(a reformátusok köszönnek igy?)

***

Mindenemet magammal hordozom.
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon,
Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.

Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,
A fák, s a lombok - s az aluvó rét,
Bennem elférnek az élők s a holtak.

Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!

Bennem van mindennek igazabb mása.
 
Bennem van mindennek a mennyországa,
Aminek temetője lett az élet,
(én is mindent... mindig... már alig birom cipelni)
***
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Én, örök vándor, s örök idegen.
(minden stimmel)

***
,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
színéből is - - valamit."


**
A köröket, a köröket ne hagyd:
Mindenki a magáét -

S ha halni kell: akkor is úgy találjon
A végzet: a vak katona:
Polgár- és művész-gőggel mondd neki:
A köreimet nem adom oda.


(ez persze Archimedest idézi, én is szoktam!)

***
Oly mindegy: költő, vagy komédiás,
A cirkusz előtt egy a két szerep,
A fontos az, hogy te önnönmagad'
Hősnek, vagy pojácának érezed.
Hisz lényegében egy a két szerep.
ez a gondolat teljesen analóg egy hosszú 20 év körüli versem alapgondolatával
***
ez nagyon igaz és én is egyre inkább igy érzem (ő is később irta:
...

Ne ítélj 
...

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
 
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
 
1939

ezt élem már, mint folyamatot, persze még nem eyenletesen
...
...A kocka fordul és aki alul volt:
hegylábánál, hegytetőre kerül,
s amit magának nem kívánt,
a mással folytatja, vagyis hogy kezdi elül.
Hát így kell mindig lennie:
az egyik alul, s a másik felül?
Ölni, vagy halni: ez a nagy parancs,
és szép egymás-mellettiség soha?

Isten maradjon egyes-egyedül,
kiben nincs többé rab és hódító,
és nincsen többé alul és felül!
1941
(a fordul még a kocka.... mondat után elgondokodtató...
**
És a szívem is elhagyott engem
"Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, - utolértek bűneim,
amelyeket végig sem nézhetek, - számosabbak
a fejem hajszálainál, - és a
szívem is elhagyott engem."
                                       Zsoltárok könyve 40. 13

Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyobb nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.


***

Kegyelem

....

mondod magadnak: mindegy, mindhiába
a bűn, a betegség, a nyomorúság,
a mindennapi szörnyű szürkeség
tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
mely nem tárult ki átokra, imára,
erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat
– hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
s egy pici csillag sétál szembe véled,
s olyan közel jön, szépen mosolyogva,
hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
akkor – magától – minden elcsitul,
akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
csak úgy, magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.


(volt ilyenem is, s magától!!!!)



***

Béke

...

De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

(ez meg kicsit Weöres!)***

***

szép, jó gondolatok, jó köztük...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése