Már napok óta nyomja a szívem Ferge Zsuzsa halálhíre, meg hogy írjak róla
de emlékeim szedegettem, persze csak töredékét találtam meg..
de most már felrakok párat...felemlítek párat
persze személyesen később ismertem meg... de mindig odafigyeltem arra, amit szociológusként mond, mert egy humánus, hiteles, világos fejű és szívű ember volt
2008-ban véletlenül tudtam meg, hogy Kecskeméti unoka-- hogy nagyapja a makói főrabbi dr Kecskeméti Ármin, aki mellett volt az én nagyapám hitközségi elnök, és aki nagyon szépen irt is a nagyapámról...egy a makói zsidóságról szóló könyvecskében
a zsinagógájuk emlékjelenek avatásán már személyesen ismertem...
itt a kiállitáson csináltam róla ezt a képet, ahol megilletödve áll a nagyapja olajfestménye előtt,
az én nagyapám fotója is ott van a közelében (csak az a fotón nem látható, itt)
2009-ben a nagyapja összetört emléktáblájának ujraavatásán láttam először Makón
akkor futólag beszéltünk is, olvasta a blogom , és tetszett neki! (a nagyapjának az én akkor (1924-ben) még kislány nagynénim emlékkönyvébe irt sorait raktam be , meg U.Zsoltnak is elküldtem, ő továbbította a kézirást levélben, neki, mire ő köszönte "Gonda Juli kedvességét"...
2010ben egy nevezetes ebéden voltunk együtt nagy társaságban a Korona étteremben, ami egy ugymond eredetileg jótékonysági zsidó megmozdulás volt, azt hiszem U Zsolt a Holokauszt gyermekei c könyvére is akkor gyűjtött--- nagyon emlékezetes marad ez az esemény, Nagyon megmaradt bennem ahogy a hőbőrgő szélsőjobb "radikális" antiszemita fiatalokat , kik provokáltak az ablakokon túlról besötétítve, különböző plakátotokkal, leszerelte, leszerelték, kimentek hozzájuk, szépen, halkan megbeszélni a dolgokat, hamar, lecsilapodva (meggyőzve?) haza is mentek "a legények". , Én meg leckét kaptam demokrációból emberiességből , a kényes kérdések megbeszélhetőségéről
(ott voltak még Szüts Miklós ( ő is mostanában halt meg) meg Székhelyi ( ő se él már),... meg sokan mások, igaz emberek, demokraták, Pestről--mikor már úgy volt, hogy megfélemlitések miatt elmarad a dolog... én is Pestről száguldottam haza
itt egy kedves kép, mikor F ZSuzsa mellém ült a unokájával...) akkor váltottunk pár szót
meg a többiekkel...
"
szerintem ott tegeződtünk, de ez szinte mindegy.
Nagyon köszömöm a képeket, jók.
BArátsággal
Zsuzsa
az emlékjel avató ünnepségén, valamit kérdezett tőlem , s hátrafordulva válaszolok (később az első sorból hátra mentem, nem akartam Lázár mellett díszelegni... pedig hát nagyapám jogán én is elöl maradhattam volna...) Zsuzsával együtt, de ő meg végképp a szerénység megtestesitóje volt...
(jelzem nagyapám másik unokája, Kanadából Dóra, is az utolsó sorba ült)
Van még egy közös vonásunk, apánk elvesztése, s ennek mérhetetlen fájdalma,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése