az emberek egy ideje egyszerűen nincsenek tekintettel másokra, egyszerűen levegőnek tekintik... nekimennek, ráköhögnek, ocsmányul beszélnek füle hallatára stb... igen stb...kimerithetetlenül és bővül a skála
nincs menekvés, ha csak nem egy lakatlan sziget
(persze van ellenpélda is, tegnap pl egy fiatalember az utcán felajánlotta, hogy felrakja a leesett láncot a biciklimre, ahogy toltam a zárva tartott biciklistől,
ma meg ahogy ücsörögtem a cuki teraszán már elfogyasztott kávém, gesztenyepürém, fagyim maradványai, azaz üres edényei fölött, miket már a tálcára felzsúfoltam, egy hölgy elmenőben felajánlotta, hogy visszaviszi,, )
talán a polarizálódás illetve a szélsőségek lettek nagyobbak, de a negativum mindig szembeötlőbb,,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése