kifelé mentem a cukiból, már a vizet is visszavittem, amit kértem szokásos - kint elfogyasztott kávém után, - kicsit támolyogva is még...amikor megláttam az ajtó melletti nagyobb asztalnál régi kedves ismerősőmet - aki pár éve még érettségi előtt álló középiskolásként csinált rólam, mint holokauszt túlélőről egy rövidfilmet a levéltárban -már egyetemista, nagyon ritkán látom, - de azóta "jóban vagyunk", s mindig megörülök neki (s talán örülünk is kölcsönösen) jól vagy? - kérdeztem kilépóben , felderülő arccal tőle, de fölöslegesen - látom - mondtam .Láttam, néhány lányzó ült körülötte....
éljen az ifjúság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése