Apámról mesélte anyám, hogy keveset beszélt, de ha megszólalt annak mindig óriási jelentősége, súlya volt...de el is várta, hogy 100%-ig figyeljenek ilyenkor rá. Csak rá. Ha ez nem történt meg, megcsorbult, abban a pillanatban elhallgatott, s nem folytatta mondandóját - akár mondat vagy netán szó közben is.
Jut eszembe, én is ezt tettem, tanítás közben, ha egyvalakit is rajtakaptam nem rámkoncentrált figyelésben, mig magyaráztam, de ilyenkor a többiek rosszalló odafordulással meg is oldották a helyzetet és tanithattam tovább...
jut most eszembe az is, vajon mit tett volna apám, ha telefonálás közben rájött volna, hogy a vonal másik végén, nem figyelnek rá 100%-ig, illetve mást csinálnak...
szerintem letette volna a kagylót
én is ezt teszem!
Paloczi Gabi
VálaszTörlésA mindennapi eletben ez egy eleg nehez csaladi eletet hoz letre.
Válasz3 ó.
Gonda Julia
mért családi?
Válasz3 ó.
Paloczi Gabi
Gondolkozz, az autoratikus apa tipussal nehezen lehet elni.
Válasz2 ó.
Gonda Julia
Paloczi Gabi nem volt az! de joggal volt kényes arra, hogy figyeljenek rá - s nem is családon belüli vonatkozásban - társaságban
Paloczi Gabi
VálaszTörlésTarsasag?, az mas
Zsuzsi Hajdúné
VálaszTörlésIgaza volt. Ma is így érzem. Figyeljünk egymásra, addig még megadatik... ❤️🙏
Gonda Julia
persze