Helyettük is sétálok
itt az Andrássy úton
Velük beszélek
ahogy egykor ők is
egymással
két testvér:
apám és öcse
operaelőadások után.
Elférnek mellettem
széles az út -
különben is
nekik már
nem kell hely-
Bennem vannak
és szerte mindenütt.
Néha válaszolnak is.
Főleg a nagybátyám
akivel valóban róhattam
utakat Genfben, Nizzában,
Portorozban, Bécsben
és egyszer Budapesten is...
Az ő mélymeleg hangját
jól ismerem, apámét nem
(mint ahogy őt magát sem)
bár -mondják- neki is
szép orgánuma volt
hiszen az Operában dalolt
sétáik előtt
De én vele sose sétálhattam
sehol.
Hiszen pár hónaposan
még nem tudtam járni
csak a karjában ülni
de kiszakitott onnan is
a munkaszolgálati behivó
Borba, meg minket is
anyámmal a deportálás
Strasshofba
majd Zlabings, Theresin,
honnan visszatérve aztán
hiába vártuk apám...
talán őt kerestem
akkor is, mikor elcsatangoltam
az óvoda kapujából
egy szombat délután
talán az Andrássy útra is,
de ő nem jött szembe velem
semmilyen úton sem,
eltűnt a bori halálmenetben
s táncos öccse vissza Nyugatra
hol vendégül láthatott
mintegy lányaként
mikor már felnőttem
apa helyett apám
s mesélte kettejükről
hogy rótták ifjan
operaelőadások után
az Andrássy utat...
hol most mindig
rájuk gondolok
ha arra járok
s sétálok helyettük is
lassuló s meg-megálló
roggyanó léptekkel
mert ilyenkor mindig
összeszorul a szívem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése