emlékszem , egy évekkel, évtizedekkel ezelőtti párbeszédtöredékre..., 30 év körüli lehettem, már nem túl-, de azért fiatal (most mindenesetre még fiatalabbnak tűnik az a 30 év, mint akkor),aki kérdezett, az nálam vagy 15 évvel idősebb volt, (s akkor ez a korkülönbség is még többnek tűnt). Én életvidámabb, életragaszkodóbb, lelkesebb. Ő megállapodott, lehiggadtabb, "érettebb", fásultabb? És valami ilyet kérdezett, csodálkozva, a viselkedésemből építkezve, de kicsit provokálón:
-Te örökké akarsz élni?!
-Nem. Csak amíg vannak vágyaim.
Jó válasz - mondta. Leszereltem vele. Nekem meg úgy tűnt, hogy ezzel majdnem azt mondtam, mintha azt, hogy igen (mert hogy hogyne lennének mindig is vágyaim...)
Háááát most már nem így gondolom. És sajnálom
mintha az évek számának növekedésével fordított arányban csökkennének a vágyak..
Egyre kevesebb dologra tudok vágyódni. valamit tenni kéne ellene!!! Érte?!
aliz2. :: 2010. júl. 7. 1:17 :: 28 komment :: Címkék: elmelekedes, epizod, eset, kapcsolatok, mult, oregedes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése