2022. július 31., vasárnap

gondolkodási idő

 a Petkoban böngészem a felakasztott ruhákat, mikor mellettem valaki rámköszön, évekkel, évtizedekkel? előbb láttam utoljára, kedves, ismerős arc...Svédországból - jut eszembe a nevénél előbb is a helyszin ahol immár családostul laknak...(egyébként orvos! )

nagyon megörültem neki, váltunk pár érdeklődő szót majd

mondja, hogy a felesége hivatásos fotós, és most van egy egy éves projektje

sérültekről csinál sorozatoot, testi és lelki - mindegy

vállalkoznék -e?

kicsit megdöbbentett...én általában is ódzkodom az interjuktól is, de mondja ez inkább fotó lenne ...

végül is azt mondtam kérek gondolkodási időt...

kaptam, sőt azt is megköszönte

majd keres a fb-on

***

még nem keresett, de minél többet "gondolkodom" annál inkább elfogadhatatlannak, vállalhatatlannak  tartom a dolgot

lányom csodálkozott is, miért gondolhatnak lelki sérültnek?!

hát gondolom a holokauszt átélése, apám elvesztése...ilyenek...

csakhogy én mindent elkövetek mindenfajta lelki sérültség ellen

(ha nem is látszik? s még ha letörölhetetlen is a szomorúság az arcomon, minden selfin is látom!)

nem akarok stigmát.., ne stigmatizáljon senki

igy a válaszom egyre inkább , egyre határozottabban: NEM!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése