vissza kell vinnem a könyvtárba a dalai láma sziv szutra tanitása c. könyvet, mert erre van előjegyzés ...gyorsan átlapoztam, nem mintha egy ilyen könyvet erre találtak volna ki, éppenhogy az elmélyedésre... (bár már elég gyorsolvasással is olykor képes vagyok rá - illetve megtalálom a számomra fontosabbat , és abban elmélyedek. pl ebben (ami már nem is a "sziv szutra", hanem "a bodhiszattva útja " fejezetcimet viseli... ilyen megfontolondó tanitásokkal (ami egybevág más tanokéval is - biztos igaz...)
az együttérzés kifejlesztése a lényege. ehhez azt a módszert ajánlja, hogy azt az érzést (kedvességet, szeretetet) terjesszük ki mindenkire, amit anyánk iránt érezhetünk, azt érezve, hogy mindenki kedves és szeretetteli velünk...(függetlenül az épp aktuális viselkedésüktől) Nyugalmat kell érezni minden érzőlény irányában, közel érezni magunkhoz (ami nem azonos a ragaszkodással) A közelség azt eredményezi, hogy nem tudjuk elviselni más szenvedését sem. Vállaljuk, hogy mi megszabadítjuk őket a szenvedésüktől. örömöt és boldogságot igyekszünk hozni nekik,
jó módszer önmagunknak másokkal való felcserélése is. Önközpontú gondolatok kerülendők! Ha már fel hagytunk volna az önzésünkkel, és helyette mások jólétével törődnénk, akkor már megvilágosodottak lehetnénk. - Az önzésnek csak hátrányai vannak, ha mások jólétévével törődő gondolatokat táplálunk, annak csak előnyei.
a szenvedés okai: a ragaszkodás a valósnak tűnő énhez, és az önközpontú gondolkodás, amely csak saját jólétével foglalkozik.
Persze nem kell teljesen feláldozni magunkat, sem feladni saját érdekeinket. Ha másokat segítünk, saját vágyaink mintegy melléktérmékként beteljesülnek.
"Valójában saját érdekeink előmozdításának legbölcsebb módja, ha mások érdekeit mozdítjuk elő."
mindennek gyökere az együttérzés.
aliz2. :: 2011. júl. 21. 8:14 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: könyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése