útjaimon hazafelé, ha errefelé teszem , mindig megcsodálom az utamat övező vöröslő fákat, amiknek ágai ráhajolnak az útra , fölém, megszűrve-átszűrve a napfényes ragyogást; így volt ez pár napja is; amikor -gondoltam - lefotózom, hogy megmaradjon a látványból valami:
aztán tegnap , ugyanezen az úton hazafelé tartva, hirtelen, meg kellett torpannom, ez a látvány állta utam:
mi történhetett? vihar döntötte le a túlgazdag, túlnehéz ágat? vagy netán villám csapott a fába, s vágta ketté? Túl gazdag, túl szép volt...
szegény fa...
de visszafelé, távolodva tőle... az út látványa továbbra is szép maradt
szép? csak nem "ép", s már sose lesz ugyanaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése