úgy látom a 3. napra nagyin fellazultak illetve megvidámodtak (de igy a jó)
Timi azért visszafogottabban nevet:
délutánra azért (Mezey Katalin előadására?) Fölöttébb megkomolyodott (mindkét képen)
:
Hát sajna csak a képekből vannak infóim :(
de nem baj, igy fedeztem pl fel hogy meglett a Magdinéni emlék órája (ami 2 évig nem volt meg)
meg a felső képen épp úgy csavarja a keresztbetett lábát mint én, annak idején (már nem tudnám)
***
részlet György Alida naplójából." Aztán ismét közeledik az ebédidő, Turi Tímea viccesen megjegyzi, hogy házi feladatként írhatnánk verset erről a gasztroélményről.+
további bfók kései naplóból (prae):
én a proszeminárium felénél a taktikai alvás mellett döntök a fűben, jól esik a napfény, hűvös van. Smid Robi megvető tekintetére ébredek, miközben Turi Timi a Magvető Kiadónál szerzett tapasztalatairól mesél, de a műhely kezdetére kipihenem magam.
A közös munkát a kedvenc Térey-versemmel nyitjuk, Timi ugyanis előzetes feladatként még a tábor kezdete előtt azt kérte tőlünk, küldjük el neki három olyan vers címét, amelyet nagyon közel érzünk magunkhoz, vagy amikor olvassuk, az jut eszünkbe, bárcsak mi írtuk volna. Én Borbély Szilárd Próteusz a pszichiátrián, Gergely Ágnes Ajtófélfámon jel vagy című szövegét választottam, és ezt, a Kilencvenes éveket. Érdekes, hogy engem a vers elvontabb része fog meg, a többiek azonban egyből a kilencvenes éveket konkrétan tárgyaló, a zenéről, az öltözködésről szóló részeit kezdik elemezni. Aztán újra előkerülnek saját írásaink, jól állunk az idővel, mindenki egyenlő figyelmet kap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése