na jó! ez az idő? az egyetlen (majdnem egyetlen dolog), amit nem tudok felfogni, elképzelni -gyakorlatilag, valóságosan - a spirituális tanokból, hogy NINCS IDŐ! De mostanában, másfelől, egyre több olyan valóságos(!) impulzus ér, ami szinte ezt húzza alá, igazolja. Bár kissé kaotikusan. (tényleg, sokkal egyszerűbb lenne ez a konzervatív, lineáris: múlt-jelen-jövő beosztás)
lehet, hogy a blogjaim időszemlélete ill. választott idősíkjai is hozzájárulnak ehhez a keveredéshez, időösszecsúszásokhoz - vagy minek nevezzem - időtagadáshoz?
mert ugye ezek az "utóiratok" az elmúlt eseményekhez (is) szólnak, de középpontjukban a ma, a jelen van - a mindenkori aznap. Tehát a jelenből szól a múlthoz. Az akkorsmost, a régi naplóm, fordítva, túlnyomórészt a múlté, de reflektál rá, vissza kissé a jelen. És lenne egy -elhanyagolt- most - blog, ami csakis a jelen, meditációkban, az adott pillanat megragadása, az írás ideje
egyszerre élek múltat-jelent, de a jövő? perspektivikusabbnak kellene lenni! a múltat kellene jobban kizárni, hiszen a jelen nyomában máris ott a jövő (persze, hátulról, de visszahúzva a múlt is) De:" Előre, sohase hátra!" (ahogy ez majdnemjelmondatom volt az itteni, újévi bejegyzésemben is már, Bereményi-Csetamástól kölcsönvéve), és "csak ami lesz, az a virág" (ahogy J. A. "eszmélte")
De ki tudja a jelenben a jövőt? Hát pontosan az, aki a jelent intenzíven éli. Hiszen abból lesz...
De csak a jelen: csak az itt és most van - ami ugyancsak tűnékeny. Ha nem ragadjuk meg!
Hát akkor. Ha már nulla dies... úgyis, akkor: carpe diem?!
aliz2. :: 2008. júl. 9. 20:31 :: 14 komment :: Címkék: elmelkedes, ido
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése