a könyv címe ismerősnek tűnt, pedig még nem láthattam korábban
aztán rájöttem, évtizedekkel ezelőtt írtam egy verset, (akkoriban többet is...), és abban használtam ezt a kifejezést, egy -válságból nyíló- korszaknyitónak érzett lelkiállapot megjelenítésére:
...Menni nem tudtam
Zuhantam
Azóta is zuhanok
Fölfele
(1975.január 15)
és egy másikban is "Felfordult világom", az év végén - toposszá válva:
Az idő esernyőjét
kiforditotta a vihar
nyelébe kapaszkodva
zuhanok fölfele
míg nyakamba zúdul
a tegnapi vízözön
És lenyugszik a Föld
a Nap peremén
ahol élek én
(1975. december 14.)
és azóta is, most is?!
---Nos ebből a könyvből kiderült, hogy az élet második felét nevezi emelkedő, (fölfelé) zuhanásnak a ferences-pszichológus idős szerző ... kiteljesedésnek tartva -
(persze nem szigorúan felezve az életutat... hiszen van, akinél már előbb is megtörténik ez a korszakváltás, és van akinél később se...
most "örüljek"? utólag is, ? az érlelő fájdalmaknak?
aliz2. :: 2012. júl. 6. 7:02 :: 6 komment :: Címkék: élet, elmélkedés, könyv, öregedés, pszicológia, vers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése