éjjel olyan viharra ébredtem; lábamnál a nyitott ablak, - bár erkély előtte -, de nem volt erőm becsukni se, (mozdulni se); akkorákat villámlott (csattogva), s szinte rögtön utána mennydörgött is - úgy tűnt a házunkba, vagy legfeljebb a szemköztibe csap bele egyenesen..., még ilyen égzengést életemben nem..., aztán belealudtam, reggelre valamit tisztult és lehűlt (vagy ez túlzás?) a tegnap még nagyon fülledt, forró levegő.
A természet mindig megtalálja az egyensúlyt, szélsőségei közepette is.
De vajon, mi, emberek?!.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése