Hát miközben ügyködök itt az előző beírásommal, egyszerre csak elsötétedik a képernyő. Majd egy nagy mennydörgés. Közben süt kint a nap. Se szél, se eső.Itt meg előttem sötétség és némaság. Kapcsolnám vissza a gépet. Semmi.
Eszembejut, lányom tegnap fejezte be vizsgadolgozatát , amit kedden kéne leadnia. (holnap még ünnep, pünkösd, és nem nyomtatta ki, nem vette pendrive-ra.)
Költöm, hogy "nagy baj van". Még csak nem is ideges. Bár ő is hiába próbálja visszakapcsolni a gépet. Meg se moccan. De igaza van, hogy ilyesmi miatt nem idegeskedik. A gép az csak gép. Az embereknek kell jól lenni. (Bár még mindig fáj a lábam is - ez már 8 napon túl gyógyuló sérülés, múlt szombaton estem el - sőt a fogam is kezdi... De ezekről tudom, mik. A szgépnek meg fogalmam sincs mi baja. De az biztos, hogy teljesen működésképtelen.
Hívom hát ennek tudóját. Majd jön ma vagy holnap, mihelyt tud.
Egy párszor még próbálkozunk bekapcsolással. Persze sikertelenül.
Aztán, mielőtt indulnánk ebédelni, csak úgy, féloldalasan megnyomom a gombot. És a jólismert, szokásos hang, és kép és minden. Mintha mi sem történt volna. Minden tökéletes. Még a blogom is megmaradt. Azért gyorsan - mondom - vegyük pendrivra azt a dolgozatot, az egészben az bosszantott leginkább!
Az étteremben találkozunk a gépünk "doktorával". Családi asztalt ülnek körbe. vagy 8-an. Mondom, hogy "csoda történt", rendbe jött a gép. Magától. Mondja, hát persze, mert fényt küldött neki. Meg hát igen, ez a távgyógyítás. Mindig viccelődik, de nem is hittem volna, hogy racionalitása ismeri ezeket a kifejezéseket... Hogy gépre vonatkoztatja, az már nem is olyan meglepő, hallottam én már embert géppel beszélgetni!
De tényleg, milyen érdekes ez az eset, akár a spontán gyógyulások.
Regenerálódott magától a gép? kipihente magát? - Lehet, hogy jobban kellene kímélnem a jövőben?
Megyek, ki is kapcsolom.
Meg kicsit magam is...
aliz2. :: 2007. máj. 27. 17:27 :: még nincsenek kommentek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése