ALVÁSBÓL... 2010. MÁJUS 15.

 

alvásból ébredek a mobilom hangjára

pár lépésre szól tőlem azaz a kanapétól, az íróasztalon ,

odatámolygok, látom is a mobilkijelzőn lányom portréját, ő hiv

de hogy lehet ez, hogy telefonon hiv, mikor itt van a szomszéd szobában, pár méterre?! - csodálkozom, egy pillanatig, de aztán eszembejut, hogy dehogyis! csak  az elmúlt éjszaka aludt itt(hon), de azóta már megjártuk Szegedet, én visszajöttem Makóra, ő viszont Budapesten van már (ott(is)hon), tehát már onnan hivhat... (már hivott is, onnan, korábban, mikor én még Szegeden vártam a buszomra)

pedig sokkal természetesebbnek -és állandóbbnak -  tűnt, hogy itt van, a közelemben, a szomszéd szobában. a  szobájában... (pedig elég ritkán itt...)

......

volt olyan - váratlan nappali elalvás utáni - élményem is, mikor még tanítottam, és nagyon fáradt voltam, hogy elnyomott az álom szünetben a tanári asztalomnál, pár percre, és mikor felébredtem, félig nyitott szemmel, csak a padlószőnyeget látva alattam, hirtelen nem is tudtam, hol vagyok - ("tanári szobára" nem gondoltam - az biztos...)

.......

de talán a "hol" mellékes is, csak az a lényeg, hogy mindig tudjam, ( tudtam...), ébredésből felriadva is, hogy ki vagyok..., (...hogy tanár..., s hogy becsöngetéskor megyek órára tanítani...)

s hogy a lányom a lányom , s én az anyja,  akárhány kilóméterre is vagyunk

hogy -ébren- mindig tudjam, mi a dolgom...

(álomban meg érezzek valami tágabb, teljesebb - tér- és időmentes - igazságot is)

aliz2. :: 2010. máj. 15. 23:19 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, eset, kapcsolatok, kommunikacio, lanyom, utazas