2022. május 29., vasárnap

SAVUOTI VIRRASZTÁS 2009 MÁJUS 29

 

úgy tartja a fáma, hogy  zsidó őseink Exodusuk során, a Sinaj hegyi kinyilatkoztatás előtti éjszaka nemigazán készültek fel a közelgő nagy eseményre - amit pedig Mózes előre jelzett nekik - hanem közönnyel átaludták az éjszakát (talán még el is aludtak reggel)- ezért leszármazottaik - még most is - ezt a hibát akarják javítani, amikor évről évre Savout (azaz a kinyilatkoztatás ünnepe) előtti éjszakát virrasztással - tanulással töltik.

én már elég sok éjszakát töltöttem tanulással - ha visszagondolok iskolás-tanuló éveimre  - a vizsgaidőszakokat szinte rendszeresen ezzel töltöttem - akkor volt a  kollégiumban olyan csend, ami alkalmassá tette a terepet a készülésre - bár  olyan is volt , hogy (szoba)társaimmal felváltva, láncban aludtunk illetve költöttük egymást... ), aztán, tanárként is nemegyszer éjszakába nyúlva készültem az óráimra, olvastam -Európa Zsebkönyveket - nem akarva a nappali zsúfoltság lopott perceire tördelni AZ Élményt, s azóta is - már nyugdíjasként is- az olvasás ("tanulás") nem kíméli az éjszakáimat,  mert az ember jópapként..., tudjuk, sőt...  de ilyen formában, hogy mintegy "intézményesen" "virrasszak"-tanuljak kvázi vallási ünnepként - életemben most először került sor!

méghozzá a Bálintházban... (az Opera szomszédságában)

Néhányszor azért már voltam itt, először tizenvalahány éve, amikor kislányom itt zongorázta-énekelte el saját dalát Jerusalemről, (adjál békét!..),amivel első dijat ill. az azzal járó Jerusalembe szóló repülőjegyet nyert - amit azóta se tudott felhasználni (most már nem is lehetne - lejárt) - mivel a jerusalemi utazás ill. ott tartózkodás egyéb kellékei (pl a szállás) nem tartozott a "díj"-hoz... Aztán évekkel később itt olvastam fel deportálási történetemegy hasznavehetetlen kisgyerekről (ez én voltam egykor!)a lágerban, s pár hónapja itt láttam-hallottam Anne Frank egykori barátnőjét...

a Bálint Közösségi Házban ritka látogatásaim ellenére is rögtön otthon érzem magam. Talán mert úgy érzem, "enyéim" közt..., ilyen lehet - zsidónak - Izraelben lenni, mondják, ott legalább nem kell attól tartania, hogy "lezsidózzák" - ámbár azt, hogy miért kellene magától a szótól tartani, vagy eleve pejoratívnak venni!- nem értem (esetleg történelmi előzményeivel?   jut eszembe: régi anyakönyvi kivonatokban még szerepelt vallási megjelölésként -zsidó vallásúaknál - az "izr." bejegyzés - , de '53-tól ezt a rovatot törölték - de mi az, hogy izr.?  azaz izraelita - (de még ez is rövidítve) eufemizmusként. (nem csak lányom, Jerusalemben - én sem jártam még soha életemben Izraelben..., mégis...) a napokban, a Holokauszt Emlékközpontban, a Radnóti esten, az egyik tanár - bevallása szerint -, a zsidó szót  (sokáig vagy még mindig?) nem  igazán tudja  normálisan kiejteni, s szerinte mindenki így van ezzel - én tiltakozom, de tény, hogy ő -hallhatóan, láthatóan,  tényleg nem tudta!!!! miért? (pedig ő már a háború után születhetett (miért képzeli elé - mások  nyomán - a "büdös -" jelzőt?!) (s egyáltalán, mit jelent az, hogy "zsidózni" - eleve feltételezi a kifejezés, hogy a zsidó szó említése önmagában szitkozódást - ad abszurdum antiszemitizmust jelent?) Mi ez az örökös mellébeszélés? mellégondolás?! nahát a Bálintházban ezt nem érzem soha.. és mindig jókedvet, jóhangulatot, érdeklődést, most hajnali 2 óra felé is pl a Monarchia zsidó-nosztalgiájáról, - amiről Vári Gyuri beszélt - el is várva az éberen érdeklődő hallgatóság aktiv részvételét, kérdéseit - amik voltak is , bőven...

még aktuálisak is, a legújabb "új kiegyezést" (komolyan?) hirdető  választási plakát kapcsán (aminek minősítésétől, a többivel együtt- most inkább tekintsünk el... ),de ami  - úgy tűnik -erre a ma is létező érzületre, monarchia nosztalgiára játszik rá...

inkább előszedem majd az előadás tárgyát képező könyvet, ami - menetközben jöttem rá! - otthon lapul valahol: Joseph Rottól a Zsidók vándorúton...

vajon még meddig tart...? (a vándorút...

a könyv a rendszerváltás után jelent meg, jelezve mintegy,  hogy a  -váltás a zsidók számára is egyfajta lehetőség az "újjászületésre"

de hogy mikor érezhetjük igazán "megérkezve", itthon, itt, magunkat, mint ahogy a monarchiában vélhették elődeink...? vagy ahogy pár baráti órácskára a Bálint Közösségi Házban most, mi...  nem tudhatjuk...


aliz2.
 :: 2009. máj. 29. 10:57 :: 5 komment :: Címkék: tanulasunnep




2 megjegyzés:

  1. Megnyugodtam, hogy írtál. Nincs baj. Aggódtam érted. Olvastam, hogy érettségi találkozón voltál, azért maradt ki a tegnap. Mindig tanulok az írásaidból, hiányoznak, ha nincsenek. Napjaim része minden bejegyzésed.
    Sajnálom, hogy a lányod nem tudta kihaszálni, a lehetőséget, hogy Jerusalembe menjen, és te sem voltál soha Izraelben. Nagy élmény lehetett volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. lányom később volt Izraelben! (férjével és barátokkal) én viszont nem :(

      Törlés