a kerekasztal a szintézisen most nem csak az aktuális hétvégi témákra vonatkozott, hanem az összes eddigire
volt egy-két kimaradt kérdésem,
most nekiduráltam magam, az "utolsó alkalom" elodázást nem engedő szorításában, és azokat is feltettem (persze, azért maradt még bőven) - de a kerekasztal végére mégiscsak "okosabb"lettem (igaz, jól ki is sajátítottam a kérdéseim tömkelegével "tanáraimat":) enyhítő körülmény, hogy igyekeztem mások érdeklődésére is igényt tarthatóan megfogalmazní, "közérdekként") köszönet a válaszaikért (amiket most közkinccsé teszek): itt: (legalábbis, amennyiben itteni olvasóimat (köz)érdekli:
egy kicsit alábbhagyott a felhőtlen optimizmusom (amit a New Age leegyszerűsitései is táplálhattak);
azért minden sokkal bonyolultabb, ez a "nincs halál", meg úgyis "újjászületünk" , több életünk van- azért nem egészen "úgy" van - főleg ezeket (a tévhiteket )akartam tisztázni a kérdésekkel, a kételyeket hangsúlyozva - amik viszont jogosnak is tűntek, illetve egy másik, tágasabb (nem ilyen triviális) összefüggésben fogalmazódtak át:
1.kérdés:
A "halálközeli élmények" teljesen nem tudósíthatnak bennünket a halál utáni állapotról, hiszen csak "közeli"-ek. (a halál közelébe kerülünk) (oda, ahonnan viszont Shakespeare szerint és óta is "még nem tért meg utazó".
(nem "kételkedem" a HKÉ-k jelentőségében, átéltem magam is (hasonlót,) mégis...)
1. válaszok:
Paulinyi Tamás: Moody, Kenneth Ring kutatásai valószinűsítik az élményeket a kutatásaikkal, amik ha nem is laborban történtek, igazak lehetnek, a tibeti halottaskönyvben leirtakkal való összefüggésük is visszaigazolja ezt.
Ha az első időszakoknál egybeesés van, akkor a folytatás is igaz lehet. egyfajta perspektívát ad, mást nem...
a halál rokon lehet az álom tudatállapotával (jut eszembe itt is Shakespeare, de kérdéssel, az is! mert "mi álmok jőnek a halál után?" - "ez visszadöbbent") - tehát az álmok természeténél fogva szubjektív és képlékeny - így aztán sok túlvilágkép egymás mellett igaz lehet.
(Mindenkinek olyan a "halála", amilyet álmodik magának? amilyen a tudatállapota...Mindenféleképp jobban "ügyelni" kéne rá!)
Orosz Katalin: a témához (illetve az újratestesülésről) egy tibeti könyvet ajánl: "Fehér felhők útja" (jut eszembe egy hasonló című, nagyszerű,Oshótól: "Az én utam a bárányfelhők útja")
Tarr Bence: szinte el is utasitja a kérdés megfogalmazását, illetve kijelenti, hogy nem szereti ezt a szót se, hogy "halál" (ugyan, ki szereti?!) Ő azért nem szereti -, mert hogy "nincs"... Moody könyve cime is: "Élet az élet után" , tehát életből életbe távozunk. (nem inkább "létből létbe lépünk"?) A "halál" egy kapu, csak átmenet, egy újabb kezdet (jut eszembe megint egy irodalmi élmény: Tolsztoj Iván Iljicse, aki épp a halála pillanatában érzékeli,mintha most kezdődne az élet) egy folyamat kezdete, mely során egyre távolabb kerül tőlünk ez az életünk (de hát az óvodáskori életünk is már elég távol került tőlünk!)
A kérdés összetett, válasz rá csak viszonylagos lehet, attól függ, milyen aspektusból vizsgáljuk...
2. kérdés: (régebbi témához kapcsolódott):
Mi a "sorsa" a tudat(unk?)nak a "köztes lét"-ben? - fejlődik-e vagy ugyanabban a stádiumban marad, mint életünkben - egyáltalán lehet-e a "személyes tudatnak" túlélése, vagy "ott" már ez beleolvad a "kollektívba" teljesen - vagy ez is egy "folyamat"? És a "reinkarnációban" mi vivődik tovább belőle...?... egyáltalán: mi is reinkarnálódhat...? ("belőlünk"...?)
Paulinyi Tamás: egy dokumentált esetre hivatkozik, amikor regresszióban valaki más és más ember életét idézte fel ugyanabból az időből "saját előző életként", nyilvánvaló (ezt én is sejtettem!), hogy nem a "saját" élete volt... illetve a reinkarnációk folyamán nem a "saját életeim" fűződnek fel egy láncra - a reinkarnációs emlékek régebbi emberek életéből vett tanulságok üzenetei számunkra (a felidéző számára) - de nem "mivelünk" történik!!! a reinkarnáció vonala (is) személytelen (csak tudnám, hogy akkor miért élhettem át személyes megrázkódtatást, katarzist, a kabbala szemináriumon egy ilyen felidézéskor?! - én azt tekintettem bizonyítéknak arra, hogy valami módon mégis csak érintve vagyok benne, "személyesen" is, tehát "velem" történhetett..., persze szinházban is tudunk zokogni empátikusan, a főhős sorsán, akivel mégsem vagyunk azonosak, legfeljebb azonosulunk) Persze, mint ahogy P.T. is "bevallja", mindez "rossz hír" P. T. számára, mert ő valóban "meghal" - viszont az emlékek maradnak, a közösben, oda hordjuk élményeinket, s egy másik lény ebből meríthet...
Héjjas-ban a buddhista válaszol most:
De mi is az, hogy "személyiség"? Az is folyton változik! folyamatosan cserélődnek elemei, mint a vízen a hullámok - Nem vagyunk fix személyiségek - de a tudat folyamatossága megmarad...
Tarr Bence: a "Minden és mindenki egy" tételből kiindulva szőttesről beszél, ami szálakból szövődik, az összes szál egybe van kötve - egy különös fát említ hasonlatként, aminek ágai visszahatolnak a földbe gyökérként, amik összefonódnak, egy egész erdő egyetlen fa - hát ilyen a valóságunk is: A TUDATUNK MÉLYÉN ÖSSZEÉRÜNK,ÖSSZE VAGYUNK KÖTVE, CSAK FENT VÁLASZTÓDUNK EL.
Orosz Katalin:-nak (is) nagyon tetszik ez a fa-kép...
ő az emberi élet érték mivoltát emeli ki, hogy minél jobban meg kellene becsülni! A lényeg, hogy lehetőségeimet - felnőtt felelősséggel - betöltöm-e. Mert itt, ebben az életben tehetünk lépéseket ez irányban, közben hatunk is minden(ki)re,cselekedeteinknek felelőssége, döntéseinknek súlya van.
Az ő előadásához kapcsolódik a következő konkrét kérdés , mint egyik traumatizáló- tényező: a császármetszés, ami egyre elterjedtebb szül(et)ési mód lett:
3. kérdés: Milyen hátrányokkal járhat (a későbbi lelki fejlődésre) nem "természetes" születésként - a császármetszés?
4-en is érdeklődtek a téma iránt! és ma Magyarországon minden 4. gyerek így születik, ez nagyon magas arány - megfigyelték, hogy az igy születettek később nehezen tudnak késleltetni, mindent azonnal akarnak megoldani - és az énhatárt sem érzékelik. (?) Orosz Katalin szakterületét érintette a téma, de
Tarr Bence másfelől megközelítve más (pozitív!) véleményt nyilvánított a császármetszéssel kapcsolatban (egyébként az újELlixirben épp most van egy soroztat a spirituális gyermeknevelésről (én meg épp mostanában kezdtem hanyagolni az évtizedek óta gyűjtött és olvasott folyóiratot - gondolván sok újat már nem adhat - pedig igen, mindig megújul...)
Valóban nő az arányuk, de WHO adatra hivatkozva kiderül, hogy csak 2%-uk indokolatlan, Magyarországon nem is lehet, csak indokolt esetben...) Tarr Bence szerint nem hátrány az, hogy valaki nem küzd meg a világra jöveteléért, egyszerűen ez egy másfajta születés, régen privilegizált volt (l. elnevezése!) Buddha is "anyja oldalából" lett, a középkorban meg non-nata-knak hivták az ílymódon születetteket, s úgy tekintették őket, mint akik ezért mentesülhettek az "eredendő bűn"től, és hajlamosabbak is lehettek szent életre, mintha "tisztábbak" lennének eleve, és nagyobb lenne a hajlamuk a spirituális küldetésre. Más típusú lehet a lelkületük? Vajon milyen tudatosságot hoznak, ha ilyen nagy számban jelennek meg a társadalomban?
Héjjas megerősiti olvasmányai alapján azt, hogy a hirtelen "kiszakitás", különösképp az idő előtti nagy traumát okozhat
Paulinyi Tamás - bevallja, maga is így született, ("császárnak" ) és "igazolásul", újszerű világlátására is - ide visszavezethető verssorait idézi.
Az utolsó kérdés(em)re 3-4 perc maradt:
4. Mi a különbség a spirituális válság ill transzcendens élmények átélése közt. (elnevezésbeli csak, vagy más aspektus?a válságot inkább negatívnak értelmezzük, még ha lehet belőle jól is kijönni, holott a transzcendencia átélése magasabb fejlődési fokként (is) értelmezhető. (pl. a Ken Wilber-féle létrán is)
(azt hiszem ezt jobban, árnyaltabban is meg lehetett volna fogalmazni, de így talán egyértelműbb válaszokat involvált:)
Tarr Bence kezdi a válaszadást; azt mondja, hogy az első szembesülés a transzcendenciával mindig félelmet kelt, ha szent félelmet is; legalább is nem feltétlen félelemmentes. Valóban egy magasabb lelki fok - a döntő, hogy az átélő számára milyen az üzenet - ha negatív, akkor lehet válságélmény...
Héjjas szerint a transzcendens élmény örömteli lehet - de a fejlődés során bekövetkezhetnek válságok: (L. "A lélek sötét éjszakája") Assagiolit idézi, ki szerint a megvilágosodás felé vezető út göröngyös (föl-le)
Orosz Katalin - szerint ez nagy téma, s utal megint csak az Elixírre (vissza fogok szokni rá!), cikksorozatára. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a transzcendencia hatására nem mindig tud a személyiség egyben megmaradni, viszont ezt az
illető nem észleli, a környezete viszont annál inkább!
Válságok viszont szükségképpen kellenek a fejlődéshez. Csak így tudunk átlépni...
aliz2. :: 2009. máj. 20. 8:38 :: 4 komment :: Címkék: pszichológia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése