Ahogy telnek az évek, egyre inkább körvonalazódik, igazán, hogy valóban maya - káprázat, amiben élünk. Mert hol van ez a kedves mosolyú , 3 éves kislány? (aki voltam, egykor)
És hol a fiatal anyukája?! (aki később, kérdezgette is játékosan, kajla kamasz lányától, hogy ugyan hova lett az a szőke fürtös kisbaba) És hova lett ő?! és mivé lesz ez a mostani 70 éves, jóval kevesebb idő múlva, mint mikor még 3 éves volt? 1946-ban...
És amiket most gondol? és amiket évtizedekkel ezelőtt? Még ha hű is önmagához. Mert hányszor is gondolt egyszerre mást ugyanarról a dologról is, egyidőben is. És valójában ugyanaz a dolog is hányféleképp tükröződhet, attól függően, hogy honnan nézzük? (Hát még, hogy ki , s mikor...)
Ezért nem szeretem, ha valaki makacsul ragaszkodik (vélt) igazához.És nem fogad el más igazságokat.
Ezért nem kedvelem a kinyilatkoztatásokat.
Ezért kedvenc irásjelem a ",?". és a "...", ami megkérdőjelez ill. elgondolkodtat illuzórikus "igazságaink"ról.
Ezúttal is...
aliz2. :: 2013. máj. 20. 17:43 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmélkedés, filozófia, fotó, múlt, pszichológ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése