ma két okból is le kellett állnom, kényszerpihenni, szünetet tartani
az egyik az, hogy tegnap bevertem a fejem (oldalt a jobb homlokom) egy ajtóba, pontosabban a lengő ajtó verődött a fejemhez...(most "megfigyelés alatt tartom")
a másik, hogy ma többször is, több órán át áramkimaradásunk volt
az áram azóta visszajött (még szép!, gyertyafény mellett nézni a tévét, vagy számítógépezni, -amennyiben Edison nem találta volna fel a villanykörtét, ciki lenne... jutott eszébe lányomnak a vicc - miközben gyertyafénynél ZH-kat javított...)
a fejfájásom is némileg csökkent , illetve átment az ütéssel szemközti oldalra - jobbról-balra; nem tudom, mit jelent....
mindenesetre azt, megint megtanultam, hogy igazán akkor becsüli az ember a dolgokat, ha előbb elveszíti, és aztán visszakapja
mert amúgy természetesnek veszi; fel se tűnik, hogy ha kint besötétedik, világosat tudunk csinálni bent, egy kattintással, hogy tévézhetünk, számítógépezhetünk, moshatunk a mosógéppel, feltölthetjük a mobilunkat, a digitális fényképezőgépünket, porszívózhatunk, hajat száríthatunk,s nem kell attól se tartani, hogy megromlik az étel a hűtőben
azt mondják, leégett egy trafó, délután, az okozta a bajt!
a fejem meg? el kell gondolkodnom rajta, mi okozta a balesetet... de majd, ha egyáltalán nem nem fáj... (ha tudok, mivel)
mindenesetre ilyen esetekben, meg kell/ett állni, pihenni, kikapcsolódni, óvatosabbnak lenni, nem "fejjel menni a falnak" (vagy ajtónak), és nem konfrontálódni (vagy éppenhogy konfrontálódni, -ha kell - de nem fejjel és főleg nem egy ajtóval!?) - a lélek is a test nyelvén szólal meg, ha valami megoldandó problémája van... a (bal) homlokom még panaszkodik... illetve rajta keresztül a lelkem? ("A betegség a sértődött lélek jajkiáltása" (Altenberg)
aliz2. :: 2008. máj. 12. 23:00 :: 2 komment :: Címkék: bosszusag, egeszseg, eset
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése