SZEGEDI KÉPEK-EMLÉKEK 2008 márc 2

 

 tegnap a könyvtárban - míg a fénymásolóra vártam - találtam egy pár olvasnivalót, így végiglapoztam a szegedi Polner Zoltán "Időtlen szegedi képeit" is - egy kis papírkönyvecskét, ami egy-egy barnás árnyalatú régi szegedi fotó mellett, egy-egy négysoros odaillő verset tartalmaz... (ki tudja, mi volt meg előbb)... az ismerősöket jobban megnéztem, olvastam  ... némelyiket csak átlapoztam.

de a számomra is fontosakat ki is másoltam a noteszomba

írt nagy színészrokonunkról, Bartos Gyuláról, akit én nem is ismertem, csak hallomásból, (csak pályakezdésem elsős  gimis -még keményfödeles - tankönyvében láttam a fényképét, Harpagon jelmezében, meg az emléktábláját szoktam nézegetni  szemben a (rokon)dédszülők házával,  e könyvecske szerzője viszont láthatta, színházban - Könnyek címmel írt róla, ekképp: "A csoda Bartos Learje volt. Azóta / nekem a színész: kozmikus világ. / Ma is látom, amint zokogva hozza / karjában a halott Cordéliát."

írt A karmesterről: Vaszy Viktorról. Számomra is ő volt A karmester, ő is már csak dombormű a színház falán, meg talán operabérlet. A maga idejében ő volt A színház is, mert a szegedi színház  akkoriban elsősorban operaház volt, felejthetetlen - általam is látott-hallott - nagyszerű előadásokkal. "Midőn Prosperopálcáját eltörte / gyászolta Vaszyt néma sokaság / A halhatatlan búcsúzott örökre./ a halhatatlan és az operák."

aztán kedves-mosolygós-szelíd, legendává lett folklór tanárom: Bálint Sanyi bácsi: "A jegenye csak bejött a tanyáról, / most rángatja temérdek levele. / Nakonxypánból nézi Bálint Sándor, / ki hajnalonként még beszélt vele."

és  egyetemünk ismerős épülete, ami csak kívülről nem változott, valóban...." Az egyetem egészen más világ volt, / mert zsenik voltak a professzorok. / Halász bejött, beszélt a polgárságról, / s a teremből Thomas Mann távozott."-  (Én Goethét hallgattam nála egy párszor, fakultatíve, de sokat késett mindig, várakoztunk rá a 2-es terem előtt, néha hiába, de ha nem, akkor volt is mire!)

a legfájdalmasabb vers címében Auschwiztot idézi - szimbolikusan is, - s a képen a zsinagóga; A zsinagóga arany idők csöndje, / hol vén tekercs nagy időkre tanít / De nem tudok úgy gyönyörködni benne, / hogy ne lássam a gettó falait. - a háborús-gettós fekete-fehér fényképek hátul, a falakon is láthatók. De én azért , ha a zsinagógában vagyok, szeretek előre nézni a fehér-kék színek, az oltár felé, vagy följebb a frigyszerkrényre, fölötte az örökmécsesre, még följebb az orgonasípokra, a kiskupolára, oldalt a díszes oszlopokra, a virágos-ragyogó üvegablakokra, fejem fölött a csillagos nagykupolára, fölötte az égre, meg - legfőképp - a boltíven húzódó feliratra:  "SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT TENMAGADAT!" - mely héberül is ott van - több mint száz éve. (a Bibliában meg többezer éve) (szó szerinti fordítása: "Szeresd felebarátodat, mert az is olyan, mint te!) 

aliz2. :: 2008. márc. 2. 20:44 :: 5 komment ::

•  Csefimi:
  2008. 03. 03. 14:27

  Több az, mint, kép, több az, mint emlék, legalább Nekünk több kell, hogy legyen!
  A két írás, mint lefutó DNS spirál, minden betű a helyén van, a „66”-tal így harmonizál!
  A tenmagadnál a tennivalón van hangsúly, az én mécsesem felett, az én felelőségem, a tettem.
  „Hathat” a kezem, ha nyújtom. Nehéz belátnom, hogy saját érdekem, hogy ezt tegyem, hogy az életemnek „voltaképpen” én vagyok, a megítélője! "Képben voltam" e? Mikor, miért, s mit, tettem. Kölcsey minden addigi írását elégette, mikor Kazinczytól értesült és megértette „Jót s jól!”
  Az „alom” füstölög csendesen, ez egy „nyugalom” alom!
  „Az ég dörögjön és fújjon a szél!” Az „alom” füstölög? Dörögjön az ég és fújjon a szél! E Világ Igaza!?
  A „nyelvedbe” kapaszkodj! Szakadt a kép… Senki sem nyújtotta kezét. E Világ Igaza? Ez…
  A vezér sürög, nem tétlen, a léprecsalónak, kijár a dicséret! Kit dicsér ez? Ó, Mindenható! Ó..

• 2. évi:
  2008. 03. 03. 23:03

  Szép és szomorú emlékek is egyben.
  
  Az én nagyanyám is Szegedre járt anno,őt még tanította az egyetem fura ura.

• 3. aliz2.:
  2008. 03. 03. 23:31

  Horger? Nocsak! állítólag nem is volt olyan rossz nyelvésznek - de hogy a költészethez és az emberi lélekhez nem értett, az szinte biztos...

• 4. stali:
  2008. 03. 04. 5:01

  Mindkét szülőm járt az előadásaira. A stébereket jobban kedvelte, de ettől színes a világ, hogy különbözhetünk egymástól küllemben és bellemben egyaránt.

• 5. aliz2.:
  2008. 03. 04. 11:13

  pedig szegény József Attila is azt hitte hogy valami jó miatt hívatta magához - mint mondják a kortársak - annál nagyobb lett a csalódása; s az utókoré is!

Mondj valamit