2022. március 1., kedd

AGGÓDÓK, VITATKOZÓK, GONDOLKODÓK FIGYELMÉBE! 2009 márc 1

 

egy "életműsorozatot" (Arthur E. Powell) olvasok, de visszafelé; a Teozófiai Társaság árulta ezeket a könyveket, a Szintézis Szabadegyetem folyosóján, majd minden szünetem a belelapozgatásukkal töltöttem, mind mégse vehettem meg, mig a 4. kötetnél döntöttem: a kauzális testnél,  most viszont "visszafelé" Szegeden (a Fókuszban) nagynehezen hozzájutottam a 3. kötethez, "A mentális test"-hez is 

És ebben találtam jelenlegi olvasás  közben egy-két figyelemreméltót aggodalmaskodni és vitatkozni szeretők - megfékezésére, vagy legalább elgondolkodtatására:

(ide irom, mert kicsit kapcsolódnak egy nem is olyan régebbi bejegyzéseimhez is:)

"ha egy ember megengedi magának, hogy valamilyen probléma miatt nagyon aggódjon, és elméjében állandóan ezen töprengjen, anélkül, hogy bármilyen megoldásra jutna, akkor egyfajta vihart kelt a mentális testében. Talán még jobban úgy fejezhetnénk ki, hogy egy gyulladásos hely keletkezik a mentális testben..."  " az aggodalom, a mentális szenvedés és a nyugtalanság ideges feszültséget okoz, ami könnyen megzavarja a szervi folyamatokat, és gyengeséget vagy betegséget idéz elő."

"egy állandóan vitatkozó ember mentális teste folyamatos izzásban van, és ez az izzás hajlamos már a legkisebb provokáció esetében bármelyik pillanatban valóságos nyílt seb formájában kitörni. Egy ilyen ember számára nincs semmilyen remény spirituális fejlődésre, amíg meg nem teremti az egyensúlyt és a józan észt, amivel befolyásolja beteges állapotát." ... "Azok, akiket  könnyen lehet vitára provokálni, emlékezzenek rá, hogy ha türelmetlenül rohannak bele a szócsatába, kitárják mentális erődítményük kapuit,  és védtelenül hagyják azt. Ilyenkor bármilyen, éppen a közelben tartózkodó gondolaterő behatolhat, és birtokba veheti mentális testüket.... (Általános tapasztalat, hogy a viták nagyon ritkán változtatják meg bármelyik oldal véleményét, a legtöbb esetben csak megerősítik a már kialakult véleményeket.)

És minden gondolkodó ember figyelmébe:

"...nagy felelősség hárul mindenkire, aki gondolkozik, mert gondolatai - különösen, ha azok erősek és tiszták - elkerülhetetlenül hatással lesznek sok más emberre."

És végül az (öncélú?) olvasás jelentőségének túlhangsúlyozása ellen (egy kis öngól?):

"Az olvasás nem építi a mentális testet, egyedül a gondolkodás képzi azt. Az olvasás csak azért hasznos, mert anyagot szolgáltat a gondolkodáshoz, és az ember mentális növekedése arányos azzal a gondolatmennyiséggel, amit az olvasás során felhasznál."


aliz2. :: 2009. márc. 1. 17:36 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: könyvolvasas



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése