A SZEMÉLYISÉG FOLYTONOSSÁGA 2008 febr 29

 

tegnap (egyfajta "papírféleség" egyelőre hasztalan ) keresgélés(e) közepette találtam egy csomó (egyéb) dolgot; többek között saját írásokat, évtizedek előttit. Bele-beleolvastam. Mintha más írta volna! Pedig én. De ki, mi az az én? Az én az valaki más, mindig. Még önmagához képest is...(?)

aztán este, miután több utalást is hallottam, olvastam a Friderikusz Most egyik közelmúltbeli adásáról, melyben többek közt Popper Péter, Csepeli beszéltek korunk irracionalizmusáról avagy a racionalitás terjedő háttérbe szorulásáról - ezt még nem találtam meg az archívumban éppen (majd holnap) , - viszont igen, egy érdekes beszélgetést agykutatókkal az agyról -a testünk titkai c. új sorozat első fejezeteként - amit rögtön meg is hallgattam. Lenyűgözött. Miközben maguk a kutatók is bevallották korlátozottságukat. S azt is kimondták, hogy a miértekre ők nem tudnak választ adni; azt attól kellene megkérdezni, aki "szerkesztette" . (Ugyanígy kedves tanítványom is, miközben a napokban test-lélek-szellem összefüggésében hirdette meg  ugyancsak lebilincselő előadását, az utána elhangzó kérdésre nem tudott  - bevallottan - válaszolni, ami a lélekre, szellemre vonatkozott, hogy az honnan jön, hova megy...- mondván, ő nem teológus és nem filozófus - ígyhát nem is tudja... (pedig épphogy az nem jön és megy - hanem van - szerintem..., persze, hogy is tudnánk felfogni, ami bonyolultabb annál, amivel felfoghatnánk...) Itt is szinte csak a "mechanizmus"ról lett volna szó. S amikor a kérdés az volt, hogy hol lakoznak az érzelmek, Friderikusz eleve hangsúlyozta, hogy a jelenlevők nyilván az agyat nevezik meg helyszínének - s nem a lelket....S ők nem tiltakoztak. -(Ismeretes ugyebár az az anekdotaszerű abszurditás, miszerint egy orvos kijelentette, hogy még sose találkozott lélekkel -testbe hatoló!- munkája során. (akárcsak az űrhajós az űrbe hatolva -istennel...) Mikor jutunk el már oda, hogy a lélekből meg a tudatból kiindulva merünk nézni önmagunkra (testünkre) is, észrevéve, hogy annak - a láthatatlannak és megfoghatatlannak -vagyunk mi, és nem fordítva. Hogy az a valami - testünknél,  - tágasabb . S mi vagyunk annak része.- Bár Bánki M. Csaba - mikor az agy holografikus és nem lokális szervezettségéről beszélt , felvetett valami ilyesmit...(és sok más érdekeset) - talán épp az agy holografikus felépítéséből is fakadhat , - ez most jutott eszembe, újra , ebben a megvilágításban - hogy a rész egésznek képzelheti magát, és talán joggal is... hiszen a a hologramnak épp ez a természete, hogy a rész, a legkisebb is, hordozza az egész tulajdonságait (legfeljebb - ha sérül - homályosabban - "tükör által homályosan"... hm)

a főkérdésünk persze, hogy mik vagyunk; mi az az én, mi a személyiség - folytonos-e, ha...

kiderült, hogy ez nem is olyan nyilvánvaló, és az alvás közbeni folyamatoknak köszönhető pl. hogy egyáltalán ugyanannak az én-nek ébredünk másnap reggel. (mert bármi furcsa: az agy éjjel jobban működik mint nappal, s akkor őrződhet meg a folyamatos éntudat - idézte fel Bánki M   Michel Jouvet tanitását; eredeti egyéniségünk ílymódon őrződhet meg, mondja, hogy agyunk ilyen kor visszaprogramozódik, genetikailag, arra az ősállapotára, ahogy születtünk - miután lepucolja magáról a "napi szemetet" - az álmok meg ennek a visszaprogramozódásnak kisérőjelenségei. (az alvás amúgy a memorizáláshoz is elengedhetetlen, tartós időre csak a ráalvás tudja biztositani, hogy ne felejtsünk el valamit - ezek szerint par excelence, hogy ne felejthessük el magunkat se? )

hogy mi lesz személyiségünkkel, éntudatunkkal a halál után - egyáltalán megmaradhat-e, azaz milyen "formában" (egyáltalán, ha a test a forma, formánk) -ebbe most nem mennék bele - bár, ha az alvás "kishalál", adott esetben továbbvihető a párhuzam, messze vezetne.... de  mivel az agy "csak" a testünk része, ha a legszervezettebb része is ... ami nem marad fenn-, nyilván meg is torpedózható ez a felvetett analógia, bármiféle következtetésben.... Spirituálisan nézve viszont az agy is csak "vevő" "készülék", felfogó rendszer , átalakító - a tágabb egységből... amiből -igenis- mi is vagyunk, s maradunk. (ha részként is)

mégiscsak ott kellene keresni MAGunkat, ha van bennünk , ami folyamatos.... ha van....

kell hogy legyen!

azoknak az írásoknak is azért a legbelső lényegében én vagyok, jobban mint bárki más....

de ki az az "én"?

aliz2. :: 2008. febr. 29. 21:02 :: 3 komment :: Címkék: elmelkedes, tevemusor