jönnek - nemsoká
hát különböző akadályaim voltak-vannak ezzel a bejegyzéssel....
de talán most...
már eleve döccenőkkel indult...
menet közben kapcsolódtam egy filmbe, ismerős volt, de a történet régibb feldolgozását láttam (a történet volt ismerős, illetve az épület az Empire State Building, ami körül játszódik a romantikus szerelmi történet ...
de itt váratlanul megjelent a vásznon Katharine Hepburn, a főhős nagynénje szerepében, akit meglátogatnak a nő és a férfi, akik itt még nem igazán egy pár (de épp a nagynéni rejtélyes közreműködésével sikerül egymásra találniuk végérvényesen, a végén, de ne szaladjunk előre, nem is ment az ilyen könnyen). mire elővettem a gépem, hogy lekattintsam egyik legkedvencebb idős színészemet, a fiatalok már eltávoztak, véget ért a látogatás, és K. H. ről egy fotót se tudtam csinálni, aztán mikor előrement a cselekmény, és a férfi újra megy a csodás tájban a nagynéni háza felé, már a kezemben volt készenlétben a gép, de a benti képsorok is csak az üres szobát mutatták, ugyanazokkal a bútorokkal, a kanapé, a zongora (de most már a családi fotók nélkül...) beszédesen. Minden régi, ismerős tárgy a nagynéni hiányával volt jelen, és mellette a nő emlékével is..., akivel olyan jól megértették egymást, s akit imádott-aggódott ( rút kiskacsa) unokaöccsének szánt,(mint hattyút, hogy ő is végre az lehessen)
aztán késő éjjel, mielőtt kikapcsoltam volna a tévét, átkapcsoltam más állomásra, és ott épp nemrégiben kezdhették el ismétlésként ugyanezt a filmet, no most már nem akartam elszalasztani se az elejét, se a nagynéni jelenlétét... és tulajdonképpen ekkor, másodszorra tűnt fel igazán, (mert újra végig is néztem), hogy ugyanazok a tárgyak nélküle, mennyire fájón idézték fel a múltat, egykori jelenlétét..
és aztán kiderül, hogy mégis van maradandó jelenlét..
a szomszéd hozza a sálat, (a régi, hatvanvalahányéves sálat, a hűség jelképét) amit a 86 éves nagynéni a nőnek szánt, akivel - tragikus fordulattal ugyan - de megszakadt az unokaöccse kapcsolata, s ez az ami újra összeköti őket, végérvényesen.. a film végére...
ajánlom a filmet (már csak azért is mert így elmondhatatlan)
(a gépem meg egész nap be volt ragadva, nagynehezen sikerült kiszabaditani, feltenni a fotókat... talán, hogy miután sikerült, még fontosabbá váljon,. a mondandóm a jelenlétről és a hiányról, azaz arról ami múlandó és ami örök) (pl a fényképezőgépem múlandó! már a felvételek is azért gyengébbek, mert a zoomja már akkor is használhatatlan volt, mielőtt beragadt volna...)
aliz2. :: 2013. jan. 3. 11:12 :: 4 komment :: Címkék: elmélkedés, film, kapcsolatok, öregség, szinészek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése