... MIT KERESEK? 2011

  2011. okt. 7.

tényleg, mit is, a Tisza parton... lányomék még csak ma utaznak vissza Szegedről, délben-délután, este meg a Kol Nidre a zsinagógában. a mai napot (is) a Tisza parti Szegednek szánom... a buszról leszállva a közelben levő új áruház felé indulok, a Londoni körúton de közben a szintén új piac kerítése mögül benézve, régi (makói) ismerőst látok meg, messziről, mintha el se múltak volna az évek..

aztán beugrottam, pár szót váltani vele, és kiderült, hogy mégsem múlnak el nyomtalanul az évek, egyikünk fölött se, de tanulság, hogy tartani kell magunkat, csakazértis...) pár lépés múlva elővillan az új -a napokban, szenzácóként megnyitott - áruház, a volt Kendergyár helyén, de akkora, olyan hosszú, utcán, hogy bele se fér a fényképezőgépem lencséjébe... be is megyek, 130 üzlet, nincs időm rájuk most, vissza is fordulok, majd máskor…

a Gutenberg utcába vágok le, a zsinagóga kupolája megállít,

ez kell nekem, belülről is, este majd ide jövök Kol Nidrére.... (buszraszállás előtt kaptam meg az idei zsidó naptárt egy Egység c. lappal, aminek egyik cikkéből megtudtam, mi is (volt) a helyzet a zsinagógák "eladásával", halaikus szempontból és jogilag is... elképesztő! a tények ismeretében is.... a makói neológ zsinagóga kicsinyített és talán még szebb mása volt a szegedinek, már sose állítható vissza nem hogy a szentsége, maga az épület se..., mert nem csak eladták, hanem le is rombolták...) lányom a barátnőjétől telefonál majd, az ő házuk közelébe megyek, leülök egy padra, kedvenc helyemre a TIK és Egyetem közt, ide jönnek majd, kis ücsörgés, evés-ivás után innen megyünk tovább, kísérem ki őket a pályaudvarra, az IC-hez... A konferencia folytatódik ma is, lányom adja az ötletet, hogy menjek vissza még kicsit meghallgatni... (s majd beszámolni), ha már ők nem tudnak maradni... (emlegetik is még őket) Ma kevesebben vannak, mint tegnap, gyermeki perspektívából írt új költemények vannak terítéken, meg az u.n. fiatal irodalom" önkritikája, és újra kikukucskálok az átrium kiállítására, most a Nyugat festménye tűnik a szemembe, s azon a mottó (Ady: "Volt egy szent szándékunk, gyönyörűket írni") (valamikor én is ezzel búcsúztam egy makói laptól, amiben volt egy irodalmi rovatom...) aztán enni indulok, a böjt előtt, de még van időm, így ki, a Tisza partra, kicsit... ("A Tisza parton mit keresek?)....

jut eszembe a 20 éves kori képem...1963-ból, és oda állok most is... az önkioldó elé (bár nagyon is tudom, hogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, de folyópartra se!)

és vacsora az étteremben, utána flodni(!) a cukrászdában... és végre a zsinagóga,

 de most már belülről, a csillagos világoskék kupola, a szeresd felebarátodat, mint tenmagadat felirattal fent...... és kedves ismerősökkel lent... áhítatos és magasztos minden... és ünnepélyesen fehér.. egyszer csak megszólal valahonnan egy héber dal, a rabbi mögött , mikrofonba énekel a segítője, és körbeviszik a tórákat, felhangzik a Kol Nidré is... a rabbi a 15. zsoltárt idézi fel, a csend, a hallgatás szentségét (most olvasom: "Örökkévaló, ki lakhat sátradban, szent hegyeden ki pihenhet? Aki tökéletes úton jár, igazságot cselekszik, és igazat mond szívében. nyelve nem rágalmaz, felebarátjával nem tesz rosszat, és rokonát sem hozza szégyenbe...") Aztán a tévedéseinket (mintha elkerülhetetlenek lennének... Tartsunk önvizsgálatot. És kapjunk jó bepecsételést. Egy jó évre. Igy legyen... és énekelnek a tóraszekrény előtt, aztán csak egyikük látszik, mintha a tórák közül jönne a másik (a rabbi) énekhangja, (a "láthatatlan hang"?) különleges párbeszédben, mintha az Örökkévalóval folyathatná(nak, folytathatnánk párbeszédet végeláthatatlanul...(-hallhatatlanul) de hát nem ez a nap, az imádkozás, a magunkbaszállás lényege..? a rabbi arcokról beszélt.... (mintha e szónak a héberben csak többes száma lenne(?) hogy arcaink vannak, hogy az egyedi, saját mögött, ott vannak mindig őseink, elődeink arcai is, még a bibliaiak is, ....s hátha ezt teljesen végigvezetve... gondolom én... a sor legvégén azaz legelején nem-e a láthatatlan Örökkévaló (arcá)nak kell(ene) felsejlenie? Hát nem őt kutatjuk? (hol máshol is mint magunkban? s a másikban is?), a Frankelban is azt emlegette a rabbi, Ros Hasonokor, hogy az Ovinu Malkénu közt nem kell annyira erősen verni a mellünket, mert ha ott lakik az Örökkévaló(nk), úgyis meghallja, ha halkan tesszük... A csendet is, a csendben is... Szeretnék beszél(get)ni én is vele... hosszú (a) nap... (Azt hiszem, igen, őt keres(t)em, mindenben, mindenhol, (nem csak) a Tisza parton, de mintha őseim (egyik) városában, meglévő zsinagógájuk kupolája alatt, (s a csillagos éggel felettem) könnyebb lenne megtalálni, magamban is... és ilyen ünnepeken, de épp még délelőtt, odamenet, a buszban olvastam az Egységből a lubavicsi rebbe bölcs szavaiból is, hogy "hogyan induljunk Jákob útjára az ünnepek után"... mert az ünnepek természetesen "a szentség napjai", most egy napot a földi síktól elemelkedve, magasabb síkon töltünk, amikor a jámborság és az istenesség mármár tapintható a levegőben", de ünnepek után is, "utunkon" "menve", arra kell törekedni, hogy egyre magasabbra emelkedjünk, Alkotónkat szolgálva, az ő akaratát szolgálva... "Mindent az ég kedvéért cselekedj", "minden utadon gondolj rá", még a hétköznapi dolgainkat is szentséggé alakítva, a világot az Örökkévaló számára megfelelő lakhellyé alakítva...

aliz2. :: 2011. okt. 7. 22:08 :: 6 komment
Kategóriák: hétköz- és ünnepnapok :: Címkék: kapcsolatok, SZEGED, zsidóság, zsinagoga