(azon) meditáltam délelőtt, mielőtt buszra szálltam, és leültem, "magammal" beszélgetni - ritkán szoktam, pedig kéne -, hogy...
meg van olyan - azt hiszem szláv - szokás is, hogy mielőtt elutazunk, leülünk , kötelezően, a szobánkban , közvetlen indulás előtt...
nem nagy beutazás ez a makó-szeged távolságnyi - pláne hogy igyekszem gyorsjáratokat kifogni - de még anélkül is, csakhogy én - sajnos, egyre nagyobb ügyet csinálok belőle - mint minden megszokottól elszakadásból, ha átmeneti időre s közelre is... (most is lányom már bement -zenekari próbára- egyszerre készültünk, de én valahogy lemaradtam, leragadtam, s csak két órával későbbre szedtem össze magam a "nagy utazásra"... hm...)
szóval előtte még a konyha félhomályában, a lehúzott redőny mögött egy hokedlin ücsörögtem, az jutott eszembe, azaz azt mondtam magamnak, hogy jó, jó, hogy ennyifélét (blogot) írok, de kellene egy nemblog, vagy egy nempublikus is, a magammal és csak magammal való őszinte beszédre... mert nyilvános blogban eleve nem lehet (nem is szabad, nem is kell) "mindent" megírni - az embernek viszont nagy szüksége van arra, hogy teljesen őszintén elmondjon dolgokat magának - ha úgy tetszik "beszélgessen" magával, mert bennünk a válasz - mindenre vagy legalábbis majdnem-mindenre, de csak ha kérdezünk, akkor van meg a válasz - sokszor már a kérdésben is benne van, ha jó a kérdés - de kérdés nélkül nincs válasz se...
persze mindezt talán nem is kellene leírni, de az elmélyülésre önmagunkkal, önmagunkban mindenképp szükség lenne - ezt semmiképp se pótolja - akárhány - publikus blog se... , abban nem is lehetünk teljesen önmagunk, legfeljebb egy "szeletünk", aspektusunk, ami szükségképpen jobban figyelembe vesz külső szempontokat, és elsikkaszhatja, de legalábbis háttérbe szoríthatja a belsőt, netán a fontosabbat...
ilyesmikre gondoltam délelőtt, s most este, mikor hazajöttünk - Szegedről, megint csak a konyhában, vacsorakészítés közben hallom lányom lelkes hangját a számítógép mellől, hogy milyen remek dolgot ír megint "Bodor Pali bácsi" - (diurnus) a blogján - a blogról, és mondja, mit, és nem akarok hinni a fülemnek, mert hasonló dolgokat hallok, mint amikre én gondoltam ma délelőtt a konyhában, a lehúzott redőny mögött, azon a hokedlin, indulásom előtt, mikor írta?, kérdem, és kiderül, hogy még az idő is egybeesett
hát vannak ilyenek... ilyen egybeesések - s épp, amikor az ember csak magának akar mondani valamit, épp akkor mondja mással együtt ugyanazt .... mégsem lehetünk csak magunk...
aliz2. :: 2008. aug. 8. 23:26 :: 2 komment :: Címkék: blog, blogiras
VálaszTörlés1. mondat:
2008. 08. 09. 15:23
talan nincs is en, meg te.
2. aliz2.:
Törlés2008. 08. 09. 15:52
avagy "te is én vagyok" ill. "én is te vagyok" ... mind/egy
"TAT VAM ASI"
mondat:
Törlés2008. 08. 09. 21:28
az a TAT VAM ASI micsoda?
4. aliz2.:
Törlés2008. 08. 09. 23:15
szanszkritül ugyanaz :)
aliz2.:
Törlés2008. 08. 09. 23:28
azaz : az is te vagy :)
vagy Weöres:
"Ha rátekintesz kedvesedre
akit szeretsz: tán nem te vagy?
Ha koldus lép a küszöbödre
akit kivetsz: tán nem te vagy?"... és így tovább
. évi:
Törlés2008. 08. 10. 23:12
Valami hasonló...
http://veynemoynen.
blogter.hu/
?post_id=285989