találkozóm előtt berohantam egy osztályom illegális találkozójára, oly jól sikerült két éve a hivatalos 50 éves, hogy elhatározták, ezentúl minden évben találkoznak, csak úgy, én tényleg csak látni akartam őket, meg egy fotót, mit kiegészítettek szürke magammal..
aztán átmentem, a szomszéd étteremben, s nem is akartam elhinni hogy az a 2-3 ember egy asztalcsücskön az én találkozóm résztvevői, különtermet kerestem "tömegünknek" , de kiderült, hogy ők azok...voltunk, lettünk vagy 6-an két osztályból, s csatolt részek ,,,,,
minden csökkenőben, csak a vacsora adag nőtt, nem lehetett kicsit kérni, íme:
egyre szomorúbbak lettek ezek a találkozók és semmitmondóak, beszélgetéseink olyanok csak, mint egy szokványos beszélgetés...
de azért becsületből mindig eljövök, örülök, míg jöhetek
és pl,S.M től mindig kapok valami kedves epizódot anyuról....s ez nagyon jó érzés nekem, hogy
ennyire elevenen él benne (is)!!
most ezt: május elsejére ki kellett mindig disziteni a főutcán levő ablakainkat
M. anyukája próbálkozott, de annyira sikertelen lett egy Sztálin portréja, hogy attól tartott ezért akár le is csukhatnák, Anyu épp jött, hallotta a problémát , nosza , ripsz-ropsz remekbe rajzolta Lenint, Sztálint, Rákosit mind sorra , pillanatok alatt...
sajnos nincsenek már meg e remekművek.... de tán nem is baj
(tán ma is baj lehetne belőlük, hiba olyan jól sikerültek?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése