7 év

Perceken belül 7 éve, hogy megszületett az unokám.

Már nagyon vártuk, nem "csak úgy", ahogy az ember vár egy gyereket, egy utódot, hanem szó szerint is, mert a kiíráshoz képest napokat késlekedett.

Hajnaltól lestem a kórházban a zárt ajtók mögötti eseményeket, a másik mamával (csak az apa lehetett bent) Egymás után hozták ki szinte futószalagon az újszülötteket....miig végre... nyílt az ajtó, és lányom doktörnője mondta, mosolyogva, rám nézve, hogy

megszületett...

Egyből felugrottam

a miénk? a miénk?!

hinni se akartam...

*****

Azóta eltelt pont 7 év. fordulópont,. azt mondják,7 évente kicserélődnek a sejtek. Én ezt komolyan veszem. Az enyém nem most "fordul" (majd  3 hó múlva. s már  tizenegyedszerre!), de Unokámé pont most..

Én azóta szinte teljesen megőszültem, meghíztam, kicsit lerokkantam, picit elfáradtam, s mindig akad valami kisebb- nagyobb bajom s ennek megfelelően egyre kevesebbet utazom fel, hozzájuk is, lám most is "lent" ragadtam. de majd külön ünneplünk. Pár nap múlva.

Nem jó hogy egyetlen napra csúcsosodik ki minden, nagy az izgalma, de az is igaz ez AZ a nevezetes nagy nap, nem lehet "áthelyezni"....

de azért majd lesz külön gyerekbuli,meg a felnőtt barátokkal is találkozás...

.***

Az Unokám u.i már "nagyfiú". Komolyan lehet vele beszélgetni, és mindenről önálló, nagyon határozott véleménye van, és erkölcsi tartása is. Vigyázni kell, hogy viselkedsz, mit mondasz a jelenlétében,mert helyre igazit.

Gondoltam az elkövetkező években (bár nem tudhatom mennyi adatik) időben, többet leszek vele, tanitgatnám kicsit, de aztán eszembe jutott, hogy úgy néz ki,inkább én tanulhatok tőle, mint annak idején az anyukájától

2019. október 16.
12, 45