2019. október 7., hétfő

Proust nyomában


PROUST NYOMÁBAN


Az én madlenem
Az orgona
Illata
Ezért vagyok
Minden tavasszal
Újra gyerek
S az egész város
Olyan nekem
Mint házunk
Régi kertje
Orgonabokraink
Édes illatával
Megtelve
Itt bolyongok
Tavaszokon át
Hol minden
Belesűrűsödik
Ebbe a mágikus
Illattengerbe
Az egész város
A régi kert
Gyerekkorom tere
Hol kerítés nélkül
Jàr át az orgonaillat
Múltat és jelent
S még jövőt is beleng
Hol még minden lehet
Hiszen ugyanaz az illat
Tölt be már hetven éve
Megállt az idő
És én állok benne
Miközben kavarog
Körülöttem
Múlt jelen és jövő
Az élet ez. Egy.
Egyszerre minden.


Semmi sem változott.
Mert mit számít
Hogy más a szirom
S hogy az is más
Ki beleszimatol
Az orgonaillat ugyanaz
S minden virágzás
Örök marad
2015 május 1




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése