PROUST
NYOMÁBAN
Az
én madlenem
Az
orgona
Illata
Ezért
vagyok
Minden
tavasszal
Újra
gyerek
S
az egész város
Olyan
nekem
Mint
házunk
Régi
kertje
Orgonabokraink
Édes
illatával
Megtelve
Itt
bolyongok
Tavaszokon
át
Hol
minden
Belesűrűsödik
Ebbe
a mágikus
Illattengerbe
Az
egész város
A
régi kert
Gyerekkorom
tere
Hol
kerítés nélkül
Jàr
át az orgonaillat
Múltat
és jelent
S
még jövőt is beleng
Hol
még minden lehet
Hiszen
ugyanaz az illat
Tölt
be már hetven éve
Megállt
az idő
És
én állok benne
Miközben
kavarog
Körülöttem
Múlt
jelen és jövő
Az
élet ez. Egy.
Egyszerre
minden.
Semmi
sem változott.
Mert
mit számít
Hogy
más a szirom
S
hogy az is más
Ki
beleszimatol
Az
orgonaillat ugyanaz
S
minden virágzás
Örök
marad
2015
május 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése