a
diófa az üres udvar közepén
azaz
annak is csak emléke
orgona
s jázminillat lengi be
anyámhozta
reggeli kakaó
virágcsokor
piacról az asztalon
udvarra
néző barna ablak
széles
párkányán olvasok
idesüt
ágak közt a Nap
kint
és bent egyszerre vagyok
fény
és árnyék az otthonom
szabadság
és rabság a terem
kerti
kút vize hűsít
gyümölcsök
a fán
vince
bácsi a felesünk
a
kertben egyre ás
én
csodálom a ritmusát
fekete
puha s fényes föld sorjáz
bámulva
nézem mint a kárpitos
bácsibácsijóbácsit
ahogy
díványunkon dolgozik
anyu
krumplit pucol
főz
és mosolyog
mindenkit
megkínál
étellel
orgonával
kedvességgel
a
szemében
mi
tengerkék
tiszta
ege tükre
s
mély de nem meri
tágra
nyitni
sokszor
napokig
legfeljebb
éjjel
álmatlan
koromsötétben
én
tartom életben
ahogy
ő engem
özvegy
és lánya
zord
idők
kemény
érettségi
tétele is az volt
s
verset is hogy mondott
kis
józsefet
mert
az ő mezején
se
értek kalászok
de
álomvilágából
hamar
felkelt
mennyit
küzdött
s
szenvedett
s
az emberek
csak
akkor látták
ha
nevetett
mondják
is
milyen
kedves
volt
mindenkihez
mert
kedvtelen nem
ment
közéjük
olyankor
engem
se
engedett
kirándulni
randevúra
sehova
ő
tudta
mitől
félt
én
nem
soha
csak
mostanába'
sejtem
mióta
én féltem
az
én gyerekem
de
magam most sem
se
gyerekként
se
öregnek
azt
hive
védett
vagyok
pedig
védtelen
bántottak
s
bántanak
épp
eleget
de
olyankor
anyámra
gondolok
ö
megvéd
mert
szeretett
s
a szeretete
elér
engem
mint
most is
még
ha nincs is
mert
mégis van
mint
ez a
hirtelen
jött
emlékroham
2015
szept 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése