ani
ki ifjúságom tanúja voltál
már nincs senki
aki annyira ismert
zsuzsa elment
29 évesen
te követted most
egy éve nem lellek sehol
már mentél a semmibe
már nem voltak emlékeid
közös emlékeink semmi se
nem támasztja fel senki se
elmentek veled együtt
elmegyünk, megyünk
mi is...
már csak én vagyok
belőlünk itt
de még maradok
elmondani
mit csak én tudok
az egyetem padjaiból
azt a barátságot
mi ugyan szétporladt
a hétköznapok csatáiban
de fel-feltámadt
évtizedek múltán
mert volt valami
mély gyökere
már nincs semmije
nincs senkije
csak én irok még
sebesen
hogy ne pusztuljon
minden el
hogy megmaradjon
hogy voltunk mi is
hogy maradj még
egy kicsit
maradj még...
egy kicsikét
egy kicsikét
Döbbenten olvasom. Nyugodjék békében!
VálaszTörlésEn folyamatodan "dobbenek".ez a nyugodjek bekeben bocs, de szamomra ertelmezhetetlen...plane adott esetben
Törlés