halálodra magad maradsz

rajzkörön beszélgettünk (szoktunk, rajzolás közben)

most arra terelődött a szó, hogy a vezetőnk, mondjon már őszinte - s ha kell negatív - bírálatot a munkáinkról, én külön erősködtem is, hogy bírom a kritikát sőt igénylem is, és nem szoktam megsértődni...

mire egyikünk megszólalt , hogy de igen, ő emlékszik egy határozott esetre, amikor bizony megsértődtem,

ugyan mi lehetett az  nekem sincs túl jó véleményem a rajzaimról:) (vázlatosak, kidolgozatlanok stb)

de kiderült, hogy nem is a rajzolással kapcsolatos az eset

egyszer rosszul éreztem magam, el is tűntem, és s utána, mikor jobban lettem s visszajöttem, szemrehányást tettem nekik, hogy tőlük ugyan meg is halhatnék

s ettől az illetőnek lelkiismeretfurdalása (sic) lett,

hirtelen nem emlékeztem az esetre, de később élesen beugrott, nagyon meleg volt aznap, kint rajzoltunk a szabadban, a múzeumkertben, plan air..és egyszer csak valóban rosszul lettem, mondtam is, és elindultam ki azaz befelé, ott a múzeum kiállitótermében leroskadtam egy fotelba, a régi telefonos kis asztal mellé, és pilledettem, mikor már kicsit jobban lettem a József Attila verseket hallgattam "vigaszul" a telefonból, meg is "gyógyíthattak"......aztán visszamentem a kertbe, a többiekhez.

állítólag észre se vették, ill, nem tudták hova mentem, de nem is nagyon érdekelhette őket, nem foglalkoztak velem stb... (az igazság az, hogy egy csöppet sem  izgathatta őket az állapotom)...

mert hogy nem vették észre, hogy elmentem, mondják most is, nem közöltem, nem elég "teátrálisan" jelentettem be (hát tud valaki teátrális lenni, ha rosszul van?! én amúgy sem...)

igen, most is meg is erősítettem, hogy tőlük meg is halhatnék, de majd igyekszem úgy csinálni, hogy ne tegyem ki őket ennek (más helyet keresek :) viccelődtem, akasztófa humorommal (merthogy ráadásul most se éreztem magam túl jól)

társam téma váltásul (a "lelkiismeretfordulós") elővette a mobilját és mutatott gyönyörű fotókat a Marosról... jé, mondtam én tegnap voltam lent , én is készítettem fotókat, s már veszem, is elő a mobilom, hogy megmutassam, mikor a messenger hangot ad. látom az üzenetet:

ANIKÓ MEGHALT

Kibillentem. P.Gabi írta Amerikából, közös barátnőnkről, kiről egy éve tudtuk , hogy Alzheimer kórban szenvedett, de nem tudtuk megközelíteni....semmiféle kapcsolatot létesiteni vele....

Már fél órája a mobilomban lapult a halálhir....


"meghalt a barátnőm"  mondtam, s ki kellett mennem megint , most fordítva, a teremből  az udvarra, friss levegőre...... persze megint nem jött utánam senki....


Szegény, szegény Ani!

Halálodra magad maradsz.. néha már előbb is