sötétkék
melegítőben
állt
a hengeralakú kékre zománcozott
koksszal megtöltött kályhánál
s tetején kis edénykében
meggyszószt kavargatott
ebédjére anyám
én pestről jöttem
a gellért szállóból
amúgy bécsben élő
apai nagybátyámék
meglátogatásából
haza hozzá
magas fekete oldalt nyitott tűsarkű cipőben
üvegnylonharisnyában dideregtem egy éjjel
mikor voltunk a moulin rougeban
abban a nyáron tőlük kapott szürke jersey
svájci kiskosztümben mi alá még azt a
kék hímzett puplin blúzt se vehettem rám...
mert esti viseletnek az nem elegáns mondták
nappal a sötétkék vastag harisnyámhoz
sem illett a barna kemény topán
és mennyire törte a bokám
s rikított a türkiz kabát fölötte
semmi sehogy se illett össze
rajtam se hozzájuk se hozzám
tán csak otthon hagyott anyám
de nem ő sem akkor már
ki keverte a meggyszószt a kályhán
szótlanul szerényen egyre
s úgy tűnt megelégedve
hiszen mosolygott rám
mikor beléptem ajtaján
nekem a szívem
repedt meg
ahogy ott állt
akkor 65 telén
s akár 64 nyarán
az azúrtenger partján
gyötrőn rágondolván
vajon hol s hogy van
mit csinál anyám
mért is nem látja
ő is ezt a csodát
azóta elúszott mindenki már
életem színesfilmjének kockáin
archivált lett minden emlék már
egymásbamosódva tél és a nyár
az azúrtenger partján
s a meggyszósz a kék kályhán
s már az edény is ugyanolyan kék
és pattog róla is a zománc
mint az azúrtengerről rám
az a sok tarajos hullám
jön felém elsodorván
múltat jelent mindent
mi nem jön vissza már
se a nagybátyám
se az anyám
mindenki oda már
mindenki odaát
a tenger túlpartján
túl az óperencián
minden messze már
minden mese már
........
(vajon
megérti-e
az unokám....
hogy én voltam
az a fura lány
ki e mese közepében áll
s még nem tudta
de őrá várt )
nov 22
a hengeralakú kékre zománcozott
koksszal megtöltött kályhánál
s tetején kis edénykében
meggyszószt kavargatott
ebédjére anyám
én pestről jöttem
a gellért szállóból
amúgy bécsben élő
apai nagybátyámék
meglátogatásából
haza hozzá
magas fekete oldalt nyitott tűsarkű cipőben
üvegnylonharisnyában dideregtem egy éjjel
mikor voltunk a moulin rougeban
abban a nyáron tőlük kapott szürke jersey
svájci kiskosztümben mi alá még azt a
kék hímzett puplin blúzt se vehettem rám...
mert esti viseletnek az nem elegáns mondták
nappal a sötétkék vastag harisnyámhoz
sem illett a barna kemény topán
és mennyire törte a bokám
s rikított a türkiz kabát fölötte
semmi sehogy se illett össze
rajtam se hozzájuk se hozzám
tán csak otthon hagyott anyám
de nem ő sem akkor már
ki keverte a meggyszószt a kályhán
szótlanul szerényen egyre
s úgy tűnt megelégedve
hiszen mosolygott rám
mikor beléptem ajtaján
nekem a szívem
repedt meg
ahogy ott állt
akkor 65 telén
s akár 64 nyarán
az azúrtenger partján
gyötrőn rágondolván
vajon hol s hogy van
mit csinál anyám
mért is nem látja
ő is ezt a csodát
azóta elúszott mindenki már
életem színesfilmjének kockáin
archivált lett minden emlék már
egymásbamosódva tél és a nyár
az azúrtenger partján
s a meggyszósz a kék kályhán
s már az edény is ugyanolyan kék
és pattog róla is a zománc
mint az azúrtengerről rám
az a sok tarajos hullám
jön felém elsodorván
múltat jelent mindent
mi nem jön vissza már
se a nagybátyám
se az anyám
mindenki oda már
mindenki odaát
a tenger túlpartján
túl az óperencián
minden messze már
minden mese már
........
(vajon
megérti-e
az unokám....
hogy én voltam
az a fura lány
ki e mese közepében áll
s még nem tudta
de őrá várt )
nov 22
Zádoriné Jolika
VálaszTörlésJulikám! Ez Remek munka!!!!!!!
· Válasz · 3 é.
Gonda Julia
kösz, de ez most megint kiömlött egy reggelre
· Válasz · 3 é. · Módosítva
Zádoriné Jolika
Ismerős érzéf.
· Válasz · 3 é.
Gonda Julia
az ilyesmibe nem belefáradunk, inkább megkönnyebbülünk...
·