és keressük az igazságot

és keressük az igazságot  ez a József Attila citátum támadt fel bennem B.E:.  rendhagyó könvbemutatóján.tulajdonképpen a könyv is rendhagyó, afféle közéleti napló 1998-2002-ig , még egy cikluson át volt képviselő írója,,de úgy látszik addigra belefáradt a napló írásába s tán a képviselőségbe, közéletiségbe  is annyi hajcihő után, amik leírásának tanúi lehetünk a mű olvasása közben,mit meg is tettem rögtön a bemutató után együltömben

ami meglepett, hogy a nevek ki vannak írva, nem csak monogram, nem álnév.Bátorság kellhetett hozzá... nem csoda hogy évekig szamizdat volt, illetve, most 17 év elteltével lett belőle könyv (persze magánkiadás)

E. független képviselő volt, egyedi jelenség, bár a jobbhoz húzott, nem egyértelműen (nade nem is egyértelmű már a jobb s a bal)

és bár diktatúráról beszél a könyv is, a polgármestert meg diktátornak tartja, a realizmus diadalaként,  ő se tudja tán, de egyáltalán nem ördögi képet fest a polgármesterről, aki mintha rejtettem szimpatizálna is vele, respektálná  (egy névnapi köszöntéskor mikor azt mondja sok közös vonásuk van, vagy mikor magán- s úriemberként elmegy a képviselőnő apjának temetésére)...

nehéz ügy...de nem nehéz olvasmány...tanulságos, hiányosságai a (köz)életből fakadnak, nem önmagából....

(B.E: Kedves s nagyon tehetségesnek tartott tanítványom volt, kicsit felelősnek is érzem magam minden megnyilvánulását, (anélkül hogy eltúloznám a jelentőségemet) pláne  ha nem is komolyan, de ilyet mond, hogy etalon voltam a számára... meg köszön mindent, őszintén mondtam elmenőben (zavaromban dedikálást se kérve) hogy nincs mit... félek, hogy én is túlzásba vittem az igazságkeresést... s mire mentünk vele? :(