a
kollégiumban az emeletes ágy
három
napig Varázshegyem volt...
(még
nem tudtam,
hogy
apám fiatalabban,
gimnazistaként
esszét
irt róla a Nyugatba-
csak
majd évek múltán
találtam
rá a googleban,
de
net persze nem volt
még
akkoriban...)
a Rozsdatemetőt
is ott olvastam
s
egy borús őszi napon
itt
beszéltük meg
szobatársaimmal
hogy
nem nem
mi
nem vagyunk ilyenek
és
nem is leszünk hábetlerek
sosem...
s
rögtönzött verseinkkel
Rilke őszi
napja nyomán
költői
versenyre keltünk
a
szekrény tetején vitattuk meg
hosszú
kongó éjjeleken
az
Élet nagy talányait
és
ügyes-bajos dolgaink
nem
sok eredménnyel
csak
a fejfájás utalt vissza rá
s
még jó hogy nem szakadt be
alattunk
a szekrénytető
meg
az egész világ
körülöttünk
ami
pedig ingatag talajon állt
velünk
együtt
de
azért tűsarkú cipőben
is
határozottan jártunk -
legalább
is úgy csináltunk -
meg
hozzá kosztüm is dukált
kemény
és féligüres ridiküllel
mármint
annak aki
adott
az eleganciára
egy
nem elegáns korban is
de
ez hazugságaiba
bőven
belefért
a
fiúk a portáig juthattak csak el
s
ha szerencséd volt
akkor
nem riasztották
indiszkrét
szobatársaid el
addigi
életed nagy szerelmét
a
szomszéd fiúkollégiumból
ha
épp téged a moziba hiába várt
mert
hazautaztál
hétvégeken
hogy
olykor anyádat is lásd
nem,
nem volt magánéleted
míg
kollégista voltál
közös
hely a kolesz
tele
sok közhellyel
kicsinyességgel
és
kesernyés füsttel
mi
felfelé szállt
emeletes
ágyadra
már
kora reggel
s
felébresztett
a
valóra...
ahogy Kosztolányi mondta...
a
Logodi utcán
bár
itt szembe
más
volt
a
kilátás
nem,
nem volt mese
se
itteni életednek
tartós
varázshegye
csak
az a három nap
mint
szellemi sziget
s
a társalgóban ment a zene
tomba
la nezsö . adamo
és
hullt a hó
minden
évszakon
és
ment a korcsolyabajnokság
a
tévében Vitrai szavára
a
kűrök s a dupla lutz
a
sok csodás ruhaleirás
kiszinezve szabadon
hiszen
minden
még
fekete-fehér....
volt azám
és
izzadságszag és
zsúfoltság
ha
egyáltalán jutott
a
tömegben szék....
ó,
régi életed
kollégista
éveid
álmaidban
is
ott
bolyongtál még
hosszú
évekig
a
szűk folyosók labirintusában
szekrények
között
ahonnan
nincs kiút
bezárt
aztán
mégis valahogy
kijutottál
és
máris sajnáltad hogy
nincs
visszaút
mostanában
kint lettél
újra
rab
egy
nagyobb közegben
a
szabad ég alatt
mikor
voltál hát
boldogabb....
(vagy
sose...
netán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése